Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
II. rész: A piaci iskola
201 morúan — vigasztaló, buzdító és bátorító beszédeket tartván, mindenki a maga már előbb szerzett szállására menvén, szétoszoltunk s elhagytuk az iskolát. Ezzel sok jóreménységű ifjúnak reménye szétoszlott, a következőknek az útja elzáratott. Az iskolai elöljárók utasítása szerint a tógát levetik, a ruházatra vonatkozó szigorú törvények lazíttatnak, s a diákoknak meghagyatik, hogy mindenki a maga szállásához közellevő imaházba járjon istentiszteletre. Én — mondja a főnök — Koncz Boldizsár kollaboratorral Baumgarthus Jánosnál, a város királybírójánál vontam meg magam. Uzoni-Fosztó így írja le a részleteket. Az unitárius eklézsia levelet küld a püspöknek, melyben írja: minthogy nekünk csak az engedelmesség dicsősége maradt fenn, a kért javakat átengedjük, csak azt kérjük, engedjen időt, hogy az iskolát és házakat kiüríthessük. Mártonfi püspök márc. 31.-én a város albirájával összeiratja az iskola és tanulók felszereléseit. Következő napon a plébániával szomszédos két háznál is. A tanulók márc. 31.-én és ápr. 1.-én fogadott szállásokba kiköltöznek az iskolából. Ápr. 2.-án reggel először istentiszteletre mentek, melynek végeztével az igazgató, Pálfi, Keresztúri és Szent- Ábrahámi könnyező szemekkel buzdították és vigasztalták az ifjúságot s utasították, hogy a tógát, a béke jelvényét vessék le, a szállásaikhoz közel eső imahelyekre járjanak polgárok módjára, míg Isten segítségével sorsukról máskép intézkednek. Az istentiszteletről az iskolába mennek vissza, holmijaikat a leltárral összehasonlítják, az iskolából távoznak s oda többé be nem lépnek. Kevesen a városban maradnak. A többi elszéled a szélrózsa minden irányában. A templom elvétele után márc. 30-tól ápr. 12-ig nem volt istentisztelet. Ezen a napon a polgárokat, papokat és tanulókat három részre osztva megkezdik az istentiszteletet három helyen: a püspök, a lengyel eklézsia és a Pákei házában. Az ifjúság, amely eddig a szenior és kántor két parsára volt osztva, most az istentisztelet három helye szerint 3—3 csoportra osztatott (Fase. IV. 215.). Ezeken kivűl volt még a Magyar-utcában az ú. n. Huszár-féle ház. Ápr. 13 án az igazgató és patronus urak tanácsára, „non ex more solito“, astatio volt mindkét részen, t. i. a magyarok és lengyelek imaházánál. Jun. 11-én (Fasc. IV. 177.) a rektor malmát a kiáradó Szamos „rosszakaróink nagy örömére“ elvitte. A Fasc. feljegyzése szerint (Fase. IV. 185.) Mártonfi a templomban tartott könyvek közül 270 darabot viszszatartott. 1717-re bordézsmát nem kaptak (Fasc. IV. 220.), mert a felség döntéséig minden jövedelmet zár alá vettek. 1718 jul. 29-én Steinville megtiltotta a tanítást és a nyilvános istentiszteletet. Az eklézsia kérelmet intézett a tábornokhoz,
