Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
II. rész: A piaci iskola
189 Ugyanakkor a kath. püspökhöz küldött tiltakozásban azt emelik ki, hogy a megfélemlített kolozsváriak ápr. 18-án Ígérték az iskola átadását „az unitárius status tudta és engedélye nélkül, holott az iskolát többnyire kollektákból és admányokból építették. Visszaélve a status jogával azt ígérték oda, ami teljességgel nem az övék, amely ígéret mint idegen vagyonról szóló, jogilag semmis“. Kérik a püspököt, álljon el az iskola elfoglalásától s várja meg, míg a rendek, vagy a gubernium s egyben az unitárius vallás státusa is határoz. Ez az út az iskola megnyerésére erősebb s a törvényeknek megfelelőbb. Szüntesse meg ezt, melyen a törvényeket és dolgokat nem ismerők információi után elindult. Egyébiránt, amint őseink hagyományai mondják, a plébánia iskolája csak azon ház emeletén volt, ahol tényleg ma is külön kis szobácskák láthatók; a magasabb tudományokat a jezsuiták kollégiumában tanították. Ápr. 15-én a püspök elrendelte, hogy az eklézsia minden vagyonáról és javairól írásbeli okmányaikat küldjék el neki és csináltassanak orgonát. Az eklézsia a státustól választ kapván azt felelte, hogy a templom és iskola ügyét a gubernium ülésére terjesztik elő. Ápr. 18-án a püspök Horváth Márton konventi requisitorral megjelent az iskolában s a könyvtárban minden könyvet megvizsgálva, tetszése szerint kiválasztott 100-at („mások szerint 200-at“), azokat elvitette, az eklézsiának a templomban elhelyezett könyvtárát is lefoglalta. Öreg kolozsváriaktól hallotta Uzoni-Fosztó, hogy a cinteremben 3 napig is égtek az unitáriusok könyvei és látott a tűzből kiragadott félig égett kódexeket is. Ápr. 24-én a püspök Brockhausennel együtt folytatta az átvételt, de „a status“ megüzente az eklézsiának, hogy semmit oda ne ígérjenek, hanem mindent a status uraira halasszanak. Április 25-én az eklézsia az egész ügyet kezdettől megírja a „státusznak ilyen módon: Ünnepek alatt békét hagytak nekik, de ünnep után való szerdán a püspök Márton diáktól üzent, hogy az orgonát úgy amint volt, megépíttessük, a schola kvartáját odaengedjük és mutassuk ki, hogy a jószágokat mikor és mint szereztük. Ezekre ápr. 17-én írásban teleltek. 18-án titkára által hivatván őket, megjelentek a plebánus, Bongardus János, Szent Lászlói János, Teleki Ferenc és Timothé Dániel. Ott jelen voltak: Gróf Csáki István, Mikola László, Torma Kristóf, Boér Ferenc. Hosszasan tárgyaltak s „instáltak az deákok egyideig való megmaradások felől az scholában és az scholának assignatioja halasztása felől“. Némelyek csak cavillumnak (szőrszálhasogatás) s reservatumnak mondották kivánságainkat s terminust kértek az iskola kiürítésére, „másuva szállítva a diákokat“. Mi azt kértük, hogy halasztassék vagy országgyűlésig, vagy a guberniumig,
