Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
II. rész: A piaci iskola
190 hogy „a mieinket tanács, segítség vagy költség adásáért megtalálhassuk“. Hajoltak rá, de csak azon feltétel alatt, hogy biztosítsuk őket az iskola átadásáról, mit meg is ígértünk. A boltokat is kívánja, hogy odaadjuk, noha már elfoglalta. Arra az ellenvetésünkre, hogy az a mi alapításunk a püspök azt mondotta, hogy mivel mi is a templomhoz bírtuk, ő is ahoz akarja applikálni s ha nem adjuk, nem engedi meg, hogy bírjuk, mivel a cinterem falaihoz vannak építve, hanem hordassuk el onnan. Kívánja, hogy az orgonát is megcsináltassuk, sürgeti a jószág és schola kvártája iránti levelek bemutatását. Hozzáfogtak a könyvek regisztrálásához s a plebánus és Keresztúri a magok könyveit már kiválogatták. Ennyi történt eddig. Egyébbe a státus nélkül nem mennek bele És szeretnék, ha eljőnének, mert írásban nem lehet mindent elmondani. Ápr. 17-én a Horváth Márton által tolmácsolt követelésekre a püspöknek megírják: a püspök azt akarja tudni, hogy 1. hol rejlenek az orgona sípjai, hová s kik vitték szét; 2. a falvakat és birtokokat milyen jogon s mikor szereztük, valamint 3. a kolozsvári dézmák iskola-kvártáját ? Az első kérdésre azt felelik, hogy nem tudják, nem hallották, hogy ki vitte el s hol rejlenek. A másodikra okmányaik vannak, de ily rövid idő alatt s ily zavarban nem tudják bemutatni, tehát időt kérnek rá. Az iskola kvartájára nézve kérik a püspököt, álljon el kívánságától, mert nincs joguk annak átengedésére, mert nem az ő munkájuk volt annak megszerzése. Hogy terheltetnének az orgona visszaállítási köl ségével, ha nem hibásak elrontásában ? Ugyanakkor egy másik kérés is ment a püspökhöz, mely utal a püspök válaszának arra a tételére, hogy az iskola átengedése méltányos és szükséges, kárpótlásul azon okból, mert kétségtelen, hogy régen is voltak iskolák a templom és parochia szomszédságában. Erre azt felelték, hogy ők őseiktől lerontott s megsemmisített iskolákról semmit sem tudnak: az óvári iskolát önként engedték át 20 egynéhány évvel ezelőtt „szétszóródván a mi iskolai ifjúságunk magános polgárok házaiba, mig a plébániával szomszédost, tisztán polgári alapokból véve, alapjától föl nem építettük s be nem végeztük saját költségünkön és verejtékünkön s a rendek ama biztatásával, hogy annak békés birtoklásában soha sem fognak zavarni. Hogy lehet ezt most kívánni kárpótlás címén, mikor az ugyanezen címen adatott nekünk?“ Ä püspök azt mondotta levelében, hogy rendelete van az elfoglalásra, de ha átengedjük, elégséges segély igérésével; és rámutatott azokra a kellemetlenségekre, melyek az iskola, plébánia és templom közeli szomszédságából származnak s azt kérdezte, nem helyesebb-e ezeket megelőzni, mint
