Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
I. rész: Az óvári iskola
13 adta, vagy adatta elé. Dávid Ferenc igazgatói működéséről nem maradt fenn semmi feljegyzés. De ha reformátori működését, újításokra vágyó, soha nem nyugvó szellemét tekintjük, bízvást következtethetjük, hogy szellemi bélyegét rányomta az iskola életére és tanítványai lelkét szuggesztiv módon hatása alatt tarthatta. Másfelől azonban tudjuk, hogy ő püspöki, plebánusi, udvari papi tisztjeivel, reformeszméi kitermelésével, állandó terjesztésével és védelmezésével túlságosan el volt foglalva, hogysem teljes és osztatlan munkaerejével az iskolának szentelhette volna életét. Ez az oka, hogy segítséget vesz maga mellé. De azért gondja volt arra, hogy az iskola sorsa tanárok képzése útján biztosítva legyen. Részben saját költségén egy Theobald nevű ifjút küldött külföldre kiképeztetés végett. Tanácsára pedig a fejedelem Hunyadi Demetert küldte külföldre. Az unitáriussá lett főiskola hajója azonban még ezután is az igazgatók gyakori változása miatt sok bizonytalanság között hányódott. Nem tudom az okát, miért, valószínűleg Dávid Ferenc más ügyekkel való túlságos elfoglaltsága miatt, a városi tanács az iskola rektorául 1570. évben Félegyházi Tamást alkalmazta. Ez a tudós férfi Debrecenben született, Krakkóban, Boroszlóban, Odera melletti Frankfurtban és Wittenbergben tanult. Hazajővén 1567-ben Túron volt tanító, 1568-ban Debrecenbe hívták meg. De itt csak 2 évig működött s azután Kolozsvárra került. A debreceni ifjúság anynyira ragaszkodott igazgatójához, hogy sokan követték Erdélybe s rövid egyévi rektorsága alatt is nagyszámú ifjúságot gyűjtött az iskolába. Itteni igazgatóságának hiteles bizonyítéka az a latin munka, melyet emlékére 1586-ban Gyulai János debreceni igazgató adott ki. (Szabó Károly, Régi Magyar Könyvtár II. 53.) Ez év alatt „a debreceni tanoda úgyszólván elhagyottan állott, minélfogva a debreceni tanács mindent megtett, hogy visszanyerje“. Ez sikerült is s 1571/72-ben ismét a debreceni iskola élére áll, míg Melius halála után, 1573 elején lelkésszé választatott. Kanyaró úgy sejti, hogy idejövetele összefüggésben van a váradi disputációt követő eseményekkel s egy év múlva hazatérése János Zsigmond halálával beállott változásokkal. Azt a gondolatát azonban, hogy Félegyházit Melius szelleme űzte volna el deákjaival együtt Kolozsvárra, nem támogatja semmi érvvel s visszatérése sem igazolja. Utána Sommer János, a nagyhírű humanista költő és tudós következett igazgatónak, akire Dávid Ferenc, mint vejére s hittani kérdésekben vele egyetértő rokoniélekre, megnyugvással bízhatta a főiskola vezetését.
