Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
I. rész: Az óvári iskola
14 Mi történt ez alatt az eklézsiában, míg ezek a viták az iskolában és a plebánus és rektor között folytak? Dávid Ferencnek új gondolatok után vágyó lelkében már korábban megszületett ugyan az egy Isten eszméje, de csak 1564 táján kezdette nyugtalanítani s környezetét és híveit ekkor kezdette felfogásának megnyerni. Akadtak nemsokára hívei is, ellenzői is. Hívei voltak a kolozsvári egyházközségben: a magyar papok, Basilius, Egri Lukács, Szegedi Lajos. De tiltakoztak az új eszmék ellen a szász nemzetiségű papok: Heltai, Amicián Titusz, Mihály és György. Megkezdődik a kérdések szenvedélyes vitatása nemcsak egymás között és a szószéken, hanem a nép között is. A város jegyzőkönyvei 1565 dec. 11-étől egészen 1568-ig vallási nyugtalanság és zavargás mozzanataival vannak tele. A városi tanács nem győzi figyelmeztetni a plebánust és lelkészeket, hogy egymás ellen ne prédikáljanak, egymást ne sértegessék a szószékről, hanem — ha akarnak — magánházaknál vitatkozzanak. Majd Heltait, Amicián Tituszt és a többi szász papokat intik (1567 márc. 9.), hogy a plebánusnak a kellő tiszteletet adják meg. Úgy látszik, hogy a vallási vita annyira szenvedélyessé vált, hogy a kelíő tisztelet megtagadásáig fajult; sőt állásaik elhagyásával is fenyegetőzhettek, mert egyik tanácsi határozat inti őket, hogy hivatalukat ne hagyják el, hanem folytassák s miután ismételten hiába szólítják fel őket, másokkal töltik be helyöket így végül Dávid-párti papok kerülnek minden szószékbe. Ekkor még nincs szervezett egyház. 1566-ban a magyar egyházak hitvallása itt Erdélyben és a Tisza mindkét oldalán még kálvinista. Dávid és követői ekkor már unitáriusok, de szervezett unitárius egyház, sőt egyházközség sincs még. Mikor Dávid-párti papok kerültek a kolozsvári szószékbe, erős vallási viszály tört ki a magyar és szász polgárság között. A szász papok azt kezdték bizonyítgatni, hogy a piaci templom az övék, a plebánus közűlök választandó. A főtemplomot és az azzal járó jövedelmet akarták maguknak biztosítani. Dávid Ferenc ellen olyan nagy volt a haragjuk és ingerültségük, hogy 1568 elején (febr. 6.) halállal fenyegették. Az ügy végre a királyi törvényszék elé került, melynek döntése 1568 jun. 13-án hirdettetett ki. A döntés lényege az, hogy a templom használatát s az iskolában a tisztségek viselését megosztja : a plebánusi tiszt a két nemzet között közös: a szász plebánus után magyar, ezután szász következik. A főtemplom a magyar bíró hivataloskodása alatt a magyaroké, szász bíró idejében a szászoké. így osztatik meg az iskola is: magyar rektor után szász következik, szász után magyar Magyar rek-
