Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
I. rész: Az óvári iskola
135 szági hadjáratában, melyet „az kálvinista s egyszersmind unitária religionak oltalmazásának, vagy promoveálásnak (melynek az utolsójától felette idegen volt ő Nagysága Erdélyben) praetextusa alatt“ indított, maga is résztvett s Krakkóban pünköstkor Stanislaus Lubienecius unitárius paptól úrvacsorát vett. Ez az ifj. Sárosi János az, aki félszázad múlva átok alatt hagyja meg fiának, hogy soha „az unitárius scholán kivűl más valláson levő scholában tanulni ne menjen.“ Erre püspök, plébános és esperes uraim igen szorgalmatosán vigyázzanak s ha az unitárius vallást elhagyná, „mind immobile s mind mobile mindenféle kereseteimtől immunis légyen“.3 Bethlen Miklós4 följegyzi, hogy 1654-ben Kolozsvárra vitték s „ekkor disputáltam volt Bongardusszal, meg egy Kobzos István nevű deákkal.“ Elmondja azt is, hogy ekkor Bongardus keze alatt volt Bethlen Farkas, Gergely és Elek. De atyjuk meghalván, anyjuk Kemény Kata, noha református, a bátyja és a fejedelem unszolására nehezen adá a két nagyobbat Keresztúri Pál keze alá. A kicsi Eleket otthon taníttatta, de „igazi reformátusséga holtig kétséges volt az emberek előtt.“ (1. 235.). 1659-ben visszavitték megint Kolozsvárra Apácai keze alá, aki „egy Celebris disputatiot írt vala de peccato originali és én annak corollaria responsiot ex theologia et philosophia... Unitárius professorok, papok, pápista páterek is invitáltattak és opponáltak.“ (I. 251.). Apafi Tolnai F. István professzort (1665—1685.) Kolozsvárról Udvarhelyre akarja rendelni papnak. Az ifjúság 1667 elején Teleki Mihály patronushoz fordul, hogy vesse közbe magát a fejedelemnél, nehogy elvigyék Tolnait. „Hiszen ha valahol Erdélyben kivántatnák az scholának erigáltatása együtt, itt kellenék; mert itt nemcsak az unitáriusság, hanem még az pápistaság is immár valóban fészket vert“ úgy, hogy ha Udvarhelyt laknék is, akkor is ide kellene hozni; ha pedig innen elviszik, „azon az ellenkező feleknek, mind unitáriusoknak s mind pápistáknak nem kicsiny örömök érkezik“. Baumgarten első igazgatóságának idejében béke uralkodott az országban, a tanulásra jó alkalom és sokan voltak az adakozó maecenások. Baumgartennek a tanításban való jártassága, magyarázataiban a bölcseség, beszédében a latin nyelv szépsége minden tanulónak ösztönzést adtak a tanulásra s bámulatosan lelkesítették. Az összehasonlító filozófiának minden ágát előadta. De különösen a keresztény vallás tanait 3 Kelemen Lajos: Pókai Sárosi János végrendelete. Keresztény Magvető, 1912. 4 Gróf Bethlen Miklós önéletírása, Magyar Tört. Emlékek. 11—III. kt- Pest, 1858.
