Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)

I. rész: Az óvári iskola

13Í megbízta, hogy a lengyel eklézsia javait vegye számba, tegyen jelentést a repr. konzisztoriumnak s onnan megbízottakat kérvén, azok jelenlétében vegyék át a javakat leltár mellett. 1785 dec. 27-iki közgyűlés Szaknovics kérését tárgyalja, aki panaszolja, hogy 1784 aug. végén a bizottság megígérte, hogy három évi restáns fizetését kiadja, de hiába kérte, mind a mai napig nem kapta meg, A kérdés érdemleges tárgyalását akkorra halasztják, mikor a bizottság jelentését beadja. A bi­zottság jelentését nem találtam meg a jegyzőkönyvben. Ellen­ben 1792 nov. 4. közgyűlés — mely a templomépítés kérdé­sével foglalkozik, „a lengyel eklézsiától által jött házról hatá­rozza, hogy céduláztassék ki s vagy készpénzen, vagy csere által adassák el s ha pénzen adatik el, ára a templomépítésre fordíttassék. Közben tehát megtörtént a lengyel eklézsia beol­vadása, minek megörökítéséről az egyházközség vezetősége elfeledkezett. Bethlenben utolsó lengyel pap Trachimovics Sámuel. En­nek a kis eklézsiának önállósága már 1745-ben megszűnt s mint a kolozsvári eklézsia filiája állott fenn fia, Tr. Sándor vezetése alatt, ki 1788-ban halt meg. Nemcsak számbeli és szellemi gyarapodásunkat köszön­hetjük nekik, hanem anyagit is, ha csak Tasickinak és Augusz­­tinovicsnak, a lengyel számüzöttek e nemes utódjának szép alapítványára gondolunk. Sőt mostoha sorsuk iránt érzett rész­vét a hollandiai testvéreket is segélyezésre indította, kiktől 1711 dec. 4-én a Tasiczki alapítványával egyidejűleg 5444 holland frt segélyt kaptak. Említsük meg még azt is, hogy a felsorolt papok, rektorok és lektorok nem voltak mind született lengye­lek; de több-kevesebb ideig mindegyik lakván és tanítván Lengyelországban, mintegy a nemzethez csatlakoztak s befo­lyással voltak arra, hogy az erdélyi és lengyel unitáriusok között még a Dávid Ferenc idejében kifejlődött szívélyes vi­szony fennmaradjon, sőt szorosabbra fűződjék és a kölcsönös rokonszenv megszilárduljon. A lengyel eklézsiák az unitárius püspök fennhatósága alatt állottak. Nem volt velők semmi kormányzási nehézség. Csupán két esetet tudok, mikor a zsinat velük kénytelen fog­lalkozni. Az 1694. évi jun. főtanács rendeli, hogy a kolozsvári atyafiak az egyházi szolgák fizetését (papnak 1, rektornak Va m frt) adják meg. A másik: némely magyar eklézsiákban lakók külön gyülekezetét akartak alkotni s a keresztségre és úrva­csorára különböző szertartást behozni. Az 1698. évi jun. bölöni zsinat ezt megtiltotta. E határozat után a kolozsvárin és beth­­lenin kívül nem volt külön gyülekezetük. 9*

Next

/
Thumbnails
Contents