Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
I. rész: Az óvári iskola
12 Majd az iskolára veti magát a püspök. A tanítványokat el akarja csábítani a mestertől. A rektor elszántan védi tanítványait. De 3 ifjú megtántorodik Szikszai és Amicián Titusz kezet fogva állanak sorompóba, hogy a veszedelem tovább ne terjedjen. Ez a 3 ifjú most már az iskolát és igazgatóját mindenféle rágalmakkal igyekszik befeketíteni. Fabricius megunván a folytonos zaklatást, egy évi terhes működés után odahagyta Kolozsvárt s visszatért korábbi otthonába“. Ebben a színes elbeszélésben csak az nem érthető, hogy a Dávid Ferencet lesújtó eredményű vita hogyan eredményezte a Fabricius távozását ? Soltész így ad feleletet e kérdésre: Fabricius „hogy ne hallaná az Isten fia ellen szórt iszonyú káromlásokat, elhagyta Erdélyt és visszatért a sárospataki gimnáziumba Perényi Gábor főúr pártfogása alá, hogy a sokkal békésebb tartományban messze az eretnekek lázasztó és istentelen izgatásaitól, mintegy vihar után révpartot találva az ifjúság tanítására szentelje életét“. 1564 májusától 1566 végéig volt igazgató Utódja Károlyi Péter 1566 végétől. Dávid Ferenc vitája az új igazgatóval is folytatódott, minek vége szintén az lett, mint Fabriciusnál láttuk, hogy Károlyinak távoznia kellett Kolozsvárról. Jakab Elek Lampe alapján így beszéli el e vitát: Károlyi a görög és zsidó nyelvek mellett, mint igazgató a hittannak is tanára volt. Dávid, mint plebánus, püspök és iskolai felügyelő egy alkalommal megjelent az előadásán. A tanítás tárgya az egy igaz isten volt. Károlyi, mint kálvinista trinitárius úgy adta elé, hogy az Istent, mint állatjában (lényegében) egyet, személyében hármat kell imádni. Dávid ellene mondott e magyarázatnak s úgy igazította ki, hogy az Isten lélek, lélekben kell őt imádni. És magyarázatát így végezte: „ha te a Szentírás szavainak ezen helyes értelmét nem követed, szükségképen hipostasisaid hivésében és a háromistenvallók véle* ményében kell megmaradnod“. Ez volt az a szikra, — mondja Jakab Elek — amely 15 esztendőnél tovább tartotta lázban Erdély szellemeit és rázkódásban földjét, mely elhatott nyugaton Genfig és Wittenbergig, északon Krakkóig. Ez volt az, ami Tetzel és Luther között a bűnbocsátó cédulák osztogatása. Károlyi sietve értesítette Meliust Dávid Ferenc „új tévelygéseiről“ s az iskola éléről Váradra távozott. 1568 márciusában már mint váradi tanár vett részt a gyulafehérvári vitában. A főiskola igazgatását most Dávid Ferenc vette át s maga mellé vevén segítségül Basiliust, az iskolát most már saját elvei szerint vezette s a hittant saját felfogása szerint
