Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
I. rész: Az óvári iskola
128 Azt a szinte védnöki, vagy bírói szerepet, amelyet a lengyel unitárizmus annál fogva, hogy előbb keletkezett, az erdélyi unitárizmus felett a 16. században gyakorolt s melyet ez kegyelettel elismert, most azzal fizették vissza, az erdélyiek, hogy szeretettel teljes részvéttel fogadták házaikba s minden módon segítették őket. A pestis is áldozatokat követelt tőlük úgy, hogy alig maradt 30 családfő eletben közülök. De a trinitáriusok ezeket sem akarták megtűrni s az unitáriusoknak ki kellett mutatni, hogy a fejedelem engedélyével jöttek be s az ő eklézsiájuknak tagjai s nincs semmi ok rá, hogy az ország törvényeinek kedvezéséből kizárassanak. így lett vége az üldözésnek. A Monostori út déli oldalán a várkaputól nem messze egy házat vettek: a lengyel eklézsia háza, itt lakot papjuk, itt tartották istentiszteletüket. A lengyel unitáriusok számbeli és szellemi gyarapodást jelentettek nekünk. A ref. fejedelmek alatti elég nagymértékű átállások után támadt hiányokat némileg pótolták. Kitűnő tudósok és egyházi szónokok kerültek ki soraikból. A kolozsvári magyar és szász polgárság közti viszonyt sok civódás után 1568-ban a királyi törvényszék szabályozta. E szerint mindkét nemzet saját nyelvén tartotta a nagy- és kistemplomban felváltva az istentiszteletet s más egyházi szertartásokat. A kollégiumban is magyar rektor után szász következett s magyar rektornak szász lektora volt s viszont. A szászoknak tehát németül beszélő pap kellett. Az erdélyi szászság az universitása végzése következtében lutheránus maradott s unitárius papot nem képeztetett. Kolozsvárnak tehát kívülről kellett szabadelvű, németül beszélő papokat behozatni. A plebánusnak és papoknak, mert kevés volt a jövedelem, szükségből sokszor tanítaniok kellett a kollégium felső tagozatán lektori s nem ritkán rektori minőségben is. E viszonyok következtében került be első külföldi gyanánt Lengyelországból Erasmus János, előbb másod papnak, majd 1593-ban plebánusnak. Második lengyelországi prédikátor Radecius Bálint, a luklavicei iskola rektora; először pap, később rektor, 1616-tól 1632 aug. 18-ig püspök. Fia, János, szintén a szászok prédikátora, 1664-ben halt meg. Másik fia, Mihály, lektor. Utána következik Stegmann Joachim, a rakowi iskola rektora, előbb szász prédikátor, nemsokára rá rektor. Stegmann után Frank Ádám, a rakowi iskola rektora, a szász prédikátor, kivel három lengyel úr is jött „látásnak okáért“ Kolozsvárra s kiket 1633 jul. 27-től aug. 12-ig tartó itt időzés után Ördög András és Huszár Péter tanácsosok Bártfáig kisértek visszafelé útjukban. Ez a három lengyel úr: Stasiczki, Stoiniczky és Kresz,
