Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
I. rész: Az óvári iskola
129 kiknek nemcsak Frank elkísérése volt a célja, hanem az, hogy vallásuk követőit felkeressék, velük összeköttetéseiket fenntartsák. Stoinsky az a Statorius János, lengyel szocinianus lelkész, aki 1638-ban Hollandiából Frank lelkészhez Kolozsvárra levelet küldött. 1612-ben, 23 éves korában, Rakowban lelkész, 1638-ban Lengyelországból elűzetve, Hollandiába menekült, ott volt 1639 ápr. 8-ig, mikor az amszterdámi polgármesterek felszólítására elhagyta az országot s visszament Lengyelországba, hol 1654-ben meghalt. Levelében írja : kiváncsi és ég a vágytól, megtudni részletesen, mi történt a szombatosokkal, főleg azért, hogy holland barátaik meggyőződhessenek, hogy üldözésüknek nem ők az okai; és azt is szeretné tudni, hogy vége van-e már annak a szerencsétlen veszekedésnek, amit Ravius az övéivel kezdett? Mert bár száműzött, semmi sem vesztheti el az ő erdélyiek iránt való érdeklődését. Ennek a levélnek jelentőségét az adja meg, hogy Rákóczi maga küldte el Hollandiába, még pedig Bisterfeldtől s amint Voetius megjegyzi, „kétségtelenül a kér. vallás iránti szeretetből és a hollandok figyelmeztetésére“. Látszik ebből is, hogy az unitáriusok gyengítése és letörése s a református egyház erősítése nemcsak Erdélyben, hanem az ország határain kívül is szivén feküdt. Ez időben az egyházi mozgalmaknak erősen internacionális jellege volt. Voetius a levélhez készített jegyzetekben a remonstransokat gyanúsítja, a zsidózókat Dávid F. követőinek mondja. Statoriust azzal vádolja, hogy nem sikerülvén Lengyelországban és Erdélyben a tanok elterjesztése, most erre az országra vetették szemüket. A levél kiadásának célja az, hogy a szociniánizmusra csapást mérjen, ha a holland remonstránsok között is volnának hívei. Lengyelországból 1648 máj. 20-án hozták Baumgarth Bálintot rektornak, ki Frank halála után prédikátor is lett s e két hivatalt 1661 jun. 11-ig vitte, mikor plébánussá választották. A Lengyelországból jött rektorok és lektorok sorát Palaeologus nyitja meg. Azután következnek: Pinczovita Mátyás, Franken Keresztély, Fischer Simon, Bohemus János, s a már említett Radecius Mihály, Koblanyiczky János, Lakovius András, ki 1672 óta a lengyel papi tisztet is vitte, Guzovius Hieronymus, Vissovatius András, Gejza János és Gejza József. Ezek" nek életrajzi adatait 1. az Igazgatók és Tanárok c. fejezetekben. A teljesség kedvéért álljanak itt még a kolozsvári lengyel unitárius eklézsia prédikátorairól a következők: Első papjuk Seidliczky Pál és Damjanovics János. Utóbbi nemsokára egy kis csoporttal Bethlenbe költözött át, az akkor unitárius Bethlenek oltalma alá. Siedliczky 1661 jun. 25-én meghalt. Helyébe Damjanovics jött be Bethlenből, de néhány év múlva a sok sanyargás következtében meghalt. Dr. Gál Kelemen: A kolozsvári unitárius kollégium története. 9
