Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
I. rész: Az óvári iskola
105 unitárizmusának“ legbátrabb és legkövetkezetesebb képviselőjénél, legképzettebb magyarázójánál. Ha védeni akarták magukat, nem fordulhattak az unitárizmus másik, megalkuvó áramlatához, ahol védő fegyvereket és érveket nem kaphattak. Ez a kérdés alkalmul szolgál arra, hogy Borbélynak1 egy tévedésére rámutathassunk. 0 t. i. helytelenül állítja be Enyedi művét az unitárizmus eszmeáramlatába. „Enyedi Györgynek az adott viszonyok kényszerítő hatására végképen le kellett térnie a Dávid Ferenc jelölte útról; Explicatiójában (így!) Blandrata és Hunyadi szövegezésével Báthori Zsigmond által jóváhagyott szociniánus unitárizmust vallja egyházának hivatalos hitéül. E kényszerhelyzet csak II. József idejében változik meg.“ Állítsuk ezzel szembe Jakab Elek1 2 véleményét Enyedi teológiai irányáról: „Dávid Ferenc gyászos végével nem lett vége Erdélyben a tiszta unitáriusságnak, sőt Enyediben, kora egyik legkitűnőbb férfiéban egész épségében hamisítatlanul élt az... A Dávid Ferenc hiteszméinek s reformátori jellemének legbátrabb és leghivatottabb magyarázója, terjesztője és az egyház kebelében állandósítója Enyedi volt“. Kétségtelen, hogy itt Jakab Eleknek van igaza s csodálni lehet, hogy Borbély, ki az unitárius hitelvek történelmi kifejlődésével sokáig és szeretettel foglalkozott, hogy tévedhetett oly nagyon ilyen lényeges kérdésben. Az sem felel meg a valóságnak, hogy e kényszerhelyzet II. József idejében változott meg. Borbély talán Szent- Ábrahámi Summájának megjelenésére gondol. Ez azonban nem helyes, mert hitelvek tekintetében egészen a 19. század közepéig merő mozdulatlanság és kötöttség van. S épen Borbély állapította meg, hogy a 19. század hatvanas éveitől kezdve egészen mást jelent unitáriusnak lenni, mint a századnak az első felében is. Enyedi méltatlan vádnak mondja, hogy „mi új és nem régen talált tudományt“ hirdetünk. A mi vallásunk „nyilván vagyon az Istennek könyvében minden homály nélkül“. Az ellenkező felek nem az értelmeket szabják az íráshoz, hanem az írást vonják az értelmökre. És ezekre felel meg ez a könyv: „nem világi, pompás bölcselkedésekkel, vagy ékesenszólással, hanem az szentírásból és igaz ratiókból vött magyarázatokkal“, „Melyet csak ne bosszúból, vagy gyülölségből, hanem jó indulatból és isteni félelemmel olvasson, akárki is megláthat és velünk egyetemben az igazságról nagy lelki örömmel vallást és tanúbizonyságot tehet.“ Hiába kérte a jóindulatot. Épen azt nem kapta meg. „Csen-1 Unitárius polemikusok Magyarországon. Kér. Magvető, 1909, 334. 2 Enyedi György élete. Kér. Magvető, 1890. 150.
