Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
I. rész: Az óvári iskola
103 A 79. kérdés az első kiadásban: Miben különbözik Jézus mégis más emberektől ? Az első kiadás szerint abban, hogy szentlélektől fogantatott s benne bűn nem találtatott; a 10. szerint abban, hogy teljes volt szentlélekkel, miáltal minden cselekedete megegyezett az Isten akaratával s így benne bűn nem találtatott. A 89. kérdés: Mi történt Jézussal halála után ? A felelet: Az ártatlan Jézus a legkínosabb halált kiállván, koporsóba tétetett, de onnan harmadnapra feltámadott stb. A 10.-ben: „de az írások szerint onnan harmadnapra feltámadott. A 126. kérdés ez: Minő szavakkal rendelte meg Jézus a keresztséget ? A felelet így szól: „Elmenvén tanítsatok minden népeket, megkeresztelvén őket Atyának, fiúnak és szentléleknek nevébe“. Ez a kérdés hiányzik a 10. kiadásból. Ez helyettesíti: Ki szerezte a keresztséget? A 130. kérdés: Miképen történik a keresztelés ? A felelet mindkettőben azonos, de azzal a különbséggel, hogy a régiben : nevébe, az újban : nevében. Feltűnő előttem, hogy amíg az 1854. évi káté azt a szabadelvű magyarázatot fűzi a felelethez, hogy az apostolok a Jézus nevében is kereszteltek, Ferencz József hallgatással mellőzi ezt a történelmi tényt, amely alapúi szolgálhatna keresztelési formulánk olyan megváltoztatásához, amely mai tisztult unitárius hitelveinknek teljesen megfelel s miáltal megszabadulnánk attól a sokszor elhangzott vádtól, hogy keresztelési formulánk nem felel meg az unitárizmus központi gondolatának s hitelvi rendszerének. 8. fejezet. Irodalmi harc Enyedi Explicationese körül. (Árkosi Imádságos könyve és P. Horváth Ferenc Apológiája.) Azt a vallási légkört, melyben a dézsi komplanció megfogant, részben bevezette, részben követte az az irodalmi harc, amelyet Enyedi Explicationes c. munkájának magyarra fordítása pattantott ki s amely több mint félszázadon keresztül folyt e mű s az unitáriusok ellen. Tanúlságos ez irodalmi harc mozzanatait megismerni, mert jellemzően mutatja az ortodox fejedelmek védelme alatt és költségén kiadott vaskos református művek durva hangját. A támadó és védekező felek nem egyenlő feltételek között működtek. A reformátusok élvezték a szó- és gondolatszabadság legteljesebb mértékét, korlátlan birtokában voltak az anyagi eszközöknek. A védekező félnek felségsértés terhe alatt lakat volt a száján s nem nyílváníthatta szabadon
