Kovács Sándor - Molnár B. Lehel (szerk.): Két könyv az egyedülvaló Atyaistennek, a Fiúnak és a Szentléleknek hamis és igaz ismeretéről. Gyulafehérvár 1568 - Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 2. (Kolozsvár, 2002)
Első könyv
PÉTER Az ApCsel 2,36-ban Péter apostol is a Szendéiket vévén ezt a bizonyságot adta Jézus Krisztusról: „Bizonnyal tudja meg azért Izraelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, akit d megfeszítettetek.” Vajon, ha Péter ismert volna ez előtt egy másik nem Úrrá tettet, meg akarta volna attól fosztani Izrael egész házát? Hiszen ezt az Úrról, az Istentől lett Krisztusról és az alászállt Szendélekről szóló tanítást erősítette meg a megkeresztelkedett háromezer ember, s mikor az apostolok sántákat és más betegségekben szenvedőket gyógyítanak, vajon nem a megfeszített, elárult és a próféták által megjövendölt Názáreti Jézus nevében gyógyítanak-e? Mert ha lett volna egy másik ez előtt a Krisztus előtt, aki Isten és nem ember lett volna, vajon nem ezt ajánlták volna inkább, és hívták volna segítségül a helyett a Názáreti helyett (amint most balgán hiszik)? így a 2Pt 2,1—3-ban világos szavakkal dörög az Antikrisztusnak ez ellen a koholt Krisztusa ellen, ezeket mondván: „Voltak pedig hamis próféták is a nép között, amiképpen ti közöttetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és az Urat, aki megváltotta őket, megtagadván sokan — úgymond - fogják követni azoknak romlottságát és a telhetetienség miatt költött beszédekkel vásárt űznek belőletek”. Bizonyos, hogy az Antikrisztus bizonyára bőven tanított a szolgái által az ő Krisztusáról, a nem emberről, aki nem áruitatott el, nem szenvedett, s nem halt meg érettünk, ámbár az egész Szentírás világosan azt tanítja, hogy mi ennek a szeplőtelen báránynak a vérével váltattunk meg. Tehát az Antikrisztusnak eme Krisztusa ellen harcol Péter, prédikálván, hogy az az igazi, aki minket vérével megváltott. JÁNOS János sem tesz semmi mást az ő leveleiben, mint bizonyítja, hogy ez az ember Knsztus, akit egykor megjövendöltek a próféták és hirdettek az apostolok volt az igazi Knsztus, s hamis tanítók azok és nem Istentől, hanem az ördögtől valók, akik azt költötték, hogy Jézus előtt volt egy másik. Az ő célja ugyanaz — ami az evangéliumban is —, hogy meggyőzzön, hogy ez az ember Jézus (mert ennek adatott a Jézus név: Mt 1,25) a Krisztus és az Istennek Fia. János ugyanis ezzel az axiómával fejezte be evangéliumát „sok más jelt is művelt ugyan Jézus az ő tanítványai előtt (nem ismerte ugyanis Krisztusnak más jeleit, amelyeket nem a tanítványok szeme láttára cselekedett meg), melyek nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek, Jézus a Krisztus, az Istennek fia, és hogy ezt hívén, életetek legyen az ő nevében”. (Jn 20,30—31) Hogyha pedig Jn 1,1—4-ben valami 41
