Kovács Sándor - Molnár B. Lehel (szerk.): Két könyv az egyedülvaló Atyaistennek, a Fiúnak és a Szentléleknek hamis és igaz ismeretéről. Gyulafehérvár 1568 - Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 2. (Kolozsvár, 2002)

Első könyv

„Logosz” Istent írt volna meg Jézus előtt, vajon nem mondana-e ellent önmagának? Vajon nem azt bizonyítaná-e így, hogy előbb lett a „Logosz” Jézus, később pedig a Jézus „Krisztus”, ami nem más mint az Antiknsztus találmánya? János világosan írja, hogy az a hit is elég az üdvösség elnyerésére, ha hisszük, hogy Jézus a Krisztus, s nem valami örökkévaló „Logosz” - Isten. Hasonlóképpen itt, ennek a levélnek az első fejezetében azt írja, hogy ezzel a Krisztussal, az élet szavával kezdte írását, akit eleitől fogva láttak és kezeikkel megtapintottak, s aki amikor az Atyánál volt, már kinyilatkoztatott, de akkor még nem jelent meg, és nem vált ismertté. Ha tehát János ismert volna ez előtt valami látható és tapintható Krisztust, vagy az élet igéjét, azt nem mulasztotta volna el megemlíteni, és nem ettől, hanem attól az előbbitől kezdte volna az események leírását.

Az ljn 2,22-ben is lefesti az igazi Antákrisztust, természetesen ő az, aki tagadja az Atyát és a Fiút. Mi pedig láthatjuk most, hogy az Antikrisztus az egész világgal együtt a hármas Istent és a kettős Krisztust imádja, akik közül sem amaz nem igaz Atyaisten, sem emez nem Krisztus, a Fiú. Tehát tagadja Istent, habár imádja a háromságot az egységben és az egységet a háromságban. Tagadja Krisztust is, habár szavakkal megvallja az örökkévalót és a személyek egyesülése által időben létezőt. Persze, ha az Atyát és a Fiút eme káromlások nélkül imádná, az Antikrisztus nem lenne Antikrisztus.

így az ljn 4,14—15-ben ismételten elménkbe vési, hogy Jézus az Isten Fia (Jézustól kezdi, nehogy valaki Jézus előtt más fiút képzeljen), és aki ezt hiszi (mondja János), Isten abban lakozik, őmaga pedig Istenben. S vajon, ha létezett volna az ennél nagyobb, örökkévaló Krisztus, avagy az ennél előbbi, akkor János ezt feledésre ítélte volna? Aztán micsoda nagyobb jutalmát adhatta a hímek, mint hogy Istenben marad az, és Isten abban, aki hiszi, hogy Jézus az Isten fia. így aztán, ha valami nagyobb hit lett volna arra a Jézus előtti Krisztusra vonatkozóan, annak a gyümölcse is nagyobb lett volna, s Isten fölött és Istenen kívül állana az, aki Jézus fölött és Jézuson kívül valami más Krisztusban hitt volna. Mi azonban, minthogy érezzük, hogy Isten bennünk van és mi Istenben, elég nekünk hinnünk, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia.

Az ljn 5,1-ben is éppen ezt vési belénk és ismételi (ne gondold, hogy hiába hangoztatja annyiszor), ezt mondván: „aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született” — vagy azt hiszed, hiába ismédődik ez annyiszor? Mert ha János nem sejtette volna előre, hogy azt, akit most az Antikrisztus talál ki, azt Jézus elébe akarják csempészni, mi szükség lett volna egészen az unalomig ismételnie azokat, és a levelének minden fejezetét annyi ismétiéssel megtöltenie? Mert nemsokára ugyanazon fejezetben így szól: „Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?” — ljn 5,5. Hol volt tehát akkor az, akiről azt költik, hogy Jézus előtt volt?

De nehogy valaki egy másikat költsön ez előtt, János hozzáteszi: „ez az — úgymond -, aki víz és vér által jött, Jézus a Krisztus” — ljn 5,6 —, ez tehát bi-42