Kovács Sándor - Molnár B. Lehel (szerk.): Két könyv az egyedülvaló Atyaistennek, a Fiúnak és a Szentléleknek hamis és igaz ismeretéről. Gyulafehérvár 1568 - Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 2. (Kolozsvár, 2002)
Bevezető
helyen az is szerepel, hogy ő 1568 évvel ezelőtt született Máriától. Ugyancsak erőltetettelek látszik az a Pirnát Antal által legutóbb megfogalmazott elképzelés, hogy az antológia nyomdásza a Velencéből Erdélybe került Faustinus Zenonus lett volna. Pirnát két olyan 1568-as gyulafehérvári nyomtatványokat tartalmazó kolligátumra figyelt fel, amelyeket az említett Faustinus Zenonus Venetus mintegy sajátjaként ajánlott Trauzner Lukácsnak, illetőleg Marosi Synyg Jánosnak. Az antitrinitarizmus közismert nagy kutatója ezt összefüggésbe hozta azzal, hogy az 1568-as gyulafehérvári hitvita unitáriusok által kiadott és ugyancsak Gyulafehérvárott megjelentetett jegyzőkönyvében - Brevis ennarratio — Hunyadi Demeter neve olaszos helyesírással Hugnadinus alakban szerepel, továbbá azzal a megfigyeléssel, hogy 1568 márciusa után a nyomda egyeden egy magyar nyelvű antitrinitárius nyomtatványt jelentetett meg, Dávid Ferenc prédikációinak kötetét, ám ez a Hoffhalter nyomda betűivel megjelent kiadvány is Gregorius Wagnert szerepelteti nyomdászként. Mindebből adódna aztán az a következtetés, hogy a nyomdaüzem vezetőjének tekintett Faustinus Zenonus magyarul nem tudván kizárólag latin nyelvű, s elsősorban a nemzetközi közvélemény tájékoztatását, illetőleg az Európa különböző vidékein bujkáló antitrinitáriusok igényeinek kielégítését célzó munkák kiadására vállalkozott. E hipotézis gyenge pontja, hogy e kulcsfontosságú időszak antitrinitárius kiadáspolitikáját egy olyan olasz kezébe helyezi, aki teljességgel ismereúen, s akinek még csak a nevét sem említi egyeden további dokumentum sem. Másfelől azonban ismételten felhívja a figyelmet a magyarországi kutatás által gyakran figyelmen kívül hagyott nemzetközi összefüggésekre. Ennek egyébként inkább csak regisztrált, mint feldolgozott dokumentuma kötetünknek az unitárius egyház kolozsvári könyvtárában őrzött azon példánya, amelyből az első rész címlapja és az ajánlólevelet tartalmazó első nyomdai ív hiányzik, s az ezek pótlására bekötött lapokon nyomtatást utánzó kézírással egy 1570-es keltezésű és némileg megváltoztatott címlapú, továbbá egy, a mondott év első napjaiban keletkezett, s Erzsébet angol királynőnek szóló dedikáció olvasható. Mostani kiadásunkban közétesszük ennek a szövegnek a magyar fordítását is, amely egészen kivételesen sokat árul el azokról az elképzelésekről, amelyek Biandrata és Dávid Ferenc környezetében fogalmazódtak meg az erdélyiek szerepvállalásáról az európai protestantizmus egységének megteremtésében. Ennek felvillantása előtt azonban meg kell jegyeznünk, hogy rendkívül hézagosak az ismereteink e szöveg megfogalmazódásának és ránk hagyományozódásának körülményeiről. Nincsenek információink a bejegyzést tartalmazó kötet sorsáról, s azt sem tudjuk, mikori. Mivel az íráskép nyomtatványt akar utánozni, legfeljebb annyit mondhatunk, hogy legkésőbb valamikor a 18. században másolhatta be valaki a kötetbe. Bonyolítja a helyzetet, hogy a címlapon Gyulafehérvár (Álba Juha) és az 1570-es dátum szerepel, márpedig a nyomdászattörténeti szakirodalom azt vallja, hogy 1569 szeptembere után nem jelentek meg latin nyelvű 12
