Varga Béla: Hit és vallás. (Tanulmányok) (Kolozsvár, 1948)
II. Az unitárius hittan főbb pontjai
96 Az individualizmus az egyén jogának, szabadságának érvényesülését kívánja megvalósítani az életnek minden területén s igy a vallásban is. Az a szellemtörténeti folyamat, amely az egyént a közösség nyomása alól fel akarta szabadítani, nem volt idegen a görög gondolkozástól sem. Azonban tulajdonképpen az újkorban kezdődik, hatalma» támaszra talál a reformációban s később a liberalizmus és a felvilágosodás juttatja virágzásra, amely a XIX. században éri el tetőfokát, amiért pl. Lamprecht a XIX. századot az individualizmus századának nevezi. Felmérhetetlen az emberi haladás területén az, amit ez a felszabadítási küzdelem minden téren eredményezett s mégis ma azt kell látnunk, hogy az individualizmus kezd mindinkább háttérbe szorulni s a hatalmas szellemtörténeti folyamat, amely háromszázados múltra tekinthet vissza, megállóit vagy legalábbis stagnál. A XX század már nem az individualizmus irányában halad. Uj történelmi jelszó kerül az érdeklődés középpontjába, az előbbivel éppen ellentétes kollektivizmus. Kollektivizmusnak nevezzük azt az irányzatot, amely az egyest nem nyomja el ugyan végképpen, de a közösség érdekeinek feltétlen szolgálatába kívánja állítani minden tekintetben. A háború és az utána bekövetkezett mentalitás siettette a kollektivizmus eszméjének megerősödését s szétárasztotta a társadalom legkülönbözőbb rétegeire. Ma az emberek tömörülésének, szervezkedésének vagyunk tanúi a társadalomnak minden életre és fennmaradásra hivatott csoportjánál. Különösen a gazdasági válság súlya alatt a szolidaritás ösztönének előretörését láthatjuk. A sorsközösség közelebb hozta egymáshoz az embereket, akik azelőtt távolállottak egymástól. Ma már nehezebben sikerül mindinkább az egyesnek magát kiragadnia és függetlenítenie a közösségi élettől. Az a kérdés, hogy vájjon az egyházra milyen szerep és feladat vagy minő sors vár ebben a társadalmi átalakulási folyamatban. A kollektivizálódás folyamata kétségtelenül kedvez az egyháznak is, ha helyzetét helyesen ismeri fel. Maga • a keresztény gondolat a közösségnek, az együttérzésnek, a szeretet elvében való egyesülésnek a kifejezése. Nem osztjuk ugyan Dibeliusnak azt a felfogását, hogy az „egyes ember elkülönítettségének nincsen kereszténysége“, mert létezhetik ilyen is éppen az evangélium alapján. Azonban kétségtelen, hogy Jézus egész gondolata át van hatva a keresztény kollektivitás eszméjétől, vagyis sürgeti mindazok szolidaritását, akik szeretik Istent és embertársaikat. Az egyesnek minden aka-
