Varga Béla: Hit és vallás. (Tanulmányok) (Kolozsvár, 1948)
II. Az unitárius hittan főbb pontjai
95 Valamely egyházat nem tagjainak száma tesz egyházzá, <ez másodrendű kérdés. Ahol egyházról van szó, ott mindenesetre meg kell lennie a törekvésnek, amely arra irányul, hogy az embereknek minél nagyobb tömegeit sorozhassa hívei közé s megnyerjen mindenkit, ha csak lehet, egyetemes érvényűnek hitt igazságai számára. Ez az universalizmusra való törekvés az egyháznak lényeges vonása s ez szabja meg tevékenységének ideális területét, amelynek mindig az emberek összeségére kell irányulnia. Schleiermacher szerint a protestántizmusban az egyénnek egyházához való viszonya, az egyénnek Krisztushoz való viszonyától függ. Ez azt fejezi ki, hogy az előbbinél az a fontos, hogy valaki lelkileg milyen viszonyban van Jézushoz s az egyház csak ezután jön számításba. A katholicizmusnál ez éppen fordítva van. Az előbbinél az egyént nem az egyház, hanem Jézushoz való viszonya határozza meg elsősorban s mégis éppen a protestantizmus kebelében is súlyos kifakadások hangzottak el az egyház ellen az individualizmus nevében. Egyfelől az mondják, hogy az egyház és az egyéni szabadság ellentétben vannak, mert az egyház a kényszerek és a sablonok intézménye s igy súlyos korlátokat szab az egyén lelki megnyilatkozásai elé. A másik kifogás a következő. Minthogy a vallás az emberi lélek közvetlen viszonya Istennel, s igy egészen személyes természetű, azért nincs is szükség reá, mert a maga formuláival és gyámkodásával beáll a hivő és az Isten közé s megzavarja azt a közvetlen személyes vonatkozást, amely minden vallásosságnak éltető gyökere. Még egy harmadik kifogás is elhangzik az egyház ellen. Ennek lényege az, hogy az egyház nem csinál egyebet, mint állandóan kompromisszumot keres a kereszténység való igazsága és a világ között. Ebben a ténykedésében gyakran ellentétbe kerül az evangélium szellemével, Jézus tanításával s igy elhomályosítja a kereszténység tiszta igazságait. Ezekben a kifogásokban sok igazság van. A megalkuvások nem használtak a kereszténységnek, hanem nagyban gyöngítették és befolyását csökkentették. Azért ma minden egyházat foglalkoztat az a kérdés, hogy újabb és hathatósabb eszközökről gondoskodjék a hitélet elmélyítése és a valláserkölcsi életre való befolyásának fokozása érdekében. Az előbb felsorolt kifogások között azonban legmélyebben belevág az individualizmus részéről jövő támadás s minthogy ez bennünket, unitáriusokat közelebbről érdekel, evvel kívánunk röviden foglalkozni.
