Varga Béla: Hit és vallás. (Tanulmányok) (Kolozsvár, 1948)
II. Az unitárius hittan főbb pontjai
94 hét, sőt kell bővülnie, mert kétségtelen, hogy minden nemzedék, amely lelkében át tudja érezni egyházának kultuszát,, mindig újabb tartalommal tudja gazdagítani és addig nem látott hiányokat igyekszik pótolni. Minden nemzedéknek lelki szükségletei váltakoznak a körülmények szerint s ennek a kultuszban is kifejezésre kell jutnia. Ez a változás még a katholikus egyház miseszolgáltatásában is mutatkozik a különböző időkben. Mennyivel inkább kell mutatkoznia a protestáns istentiszteletben. Mindehhez szorosan hozzákapcsolódik, mint az egyház jellegzetes előfeltétele: a tradíció. Dibelius említett művében pár igen érdekes megjegyzést tesz erre vonatkozólag. Azt mondja többek között, hogy tradíció nélkül nincs egyház. Egyetlen egyház sem bírná ki azt, hogy a tradícióval teljesen szakítson, mert ez megsemmisülését vonná maga után. Az, ami egyház, nem lehet új. Ami új, nem egyház, hanem szekta. Az egyháznak a szektától való egyik igen fontos megkülönböztetője a tradíció. Minthogy maga a kereszténység is egy régi tradíciónak teljes felborításával és derékbatörésével kezdődik, azért kezdetben nincs tradíciója s igy először szekta, csak lassanként alakul egyházzá. A szekta mindig valami újat hoz, ez adja meg a lendítő erejét; az egyház azonban tradíciójában gyökerezik. A reformáció nem új egyházat akart, hanem a régit akarta megújítani. Leszakadt mintegy az anyatestről, de magával hozta a tradíciókat, melyeket a maga elgondolása szerint állított helyre. Ebben az esetben már kezdettől fogva beszélhetünk egyházról. Végül hozzátartozik az egyház fogalmához az, hogy legyen hivatalos szervezete is, legyen benne kormányzótestület, amely összefoglalja és reprezentálja mindazon célokat és törekvéseket, amelyek megvalósítására az egyház híveinek összességén keresztül elkötelezettnek tartja magát. Ennek a hivatalos szervnek a feladata az, hogy erejével és tekintélyével, amelyet magáénak vallott, valláserkölcsi célok erejére alapít, őrködjék az egyháznak mindazon külső és belső megmozdulásai fölött, amelyekre céljai megvalósítása szempontjából szüksége van. Mindezt összefoglalva, megállapítható, bogy az egyház olyan szervezet, amely az embereknek egy csoportját önálló vallásos életformába foglalja össze, amely közös hitvalláson és kultuszon alapul, illetve nyilvánul meg, amelynek van tradíciója és összes törekvéseinek előmozdító és ellenőrző szerve.
