Varga Béla: Hit és vallás. (Tanulmányok) (Kolozsvár, 1948)

II. Az unitárius hittan főbb pontjai

93

mi az, ami egy vallásos közösséget valóban egyházzá tesz. Először is az egyháznak mindig valami szilárdat, valami biztosat, valláserkölcsi nézeteiben kiforrottat kell jelentenie, ami határozott módon és céltudatosan vezeti tagjait abba az irányba, amely céljaival a legszorosabb harmóniában áll. Ebben a munkájában az egyesektől jövő építő kritikát elfogadhatja és magáévá teheti, de általában az a feladata, hogy a tagjai közé tartozó egyeseket a maga céljainak szolgálatára átformálja. Minél szabadelvűbb az egyház, annál fokozottabb mértékben kell, hogy megkövetelje tagjaitól azt az erkölcsi felelősséget, amely az egyház nagy céljainak szolgálatában való együttműködés érdekében az egyesnek, mint egyháztagnak engedelmességében és maga alárendelésében kell, hogy megnyilvánuljon. Minden olyan egyháztag, aki az egyházba vetett hitet jó vagy rosszhiszeműleg megingatni igyekszik, árt a közös céloknak, amelyek megvalósítására elkötelezi magát. Az egyháznak tekintélyre van szüksége mindenütt, ahol hatást kell elérnie, olyan lelki tekintélyre, amely az egyháztagban megnyugvást teremt, vallásos és erkölcsi érzületét illetőleg s egyúttal növeli bizalmát abban a tekintetben, hogy vallásos és erkölcsös meggyőződései, amelyeknek megvalósítására és fejlesztésére, mint egyháztag vállalkozott, valóban helyesek és értékesek.

Az egyház biztonságának, leülepedettségének alátámasztója az, hogy van hitvallása. Ezen nem dogmák rendszerét kell értenünk, hanem azt, hogy az egyház rendelkezzék a maga hitvallását illetőleg határozott, biztos fogalmakkal. A hittartalom tisztázása és állandó tudatosítása nélkül nem lehet beszélni egyházról. Ez nem zárja ki az egyesek lelki alkata szerint való egyéni hitét, nem is azért van, hogy minden szava a hívőkre kötelező legyen, hanem azért, hogy legyen egy általános norma, amelyhez mindenkinek alkalmazkodnia kell, aki egy egyházi közösséghez tartozónak érzi magát. Ha nincs meg ez a norma, akkor a hitbeli eltéréseket sem lehet megállapítani, mert nincs mihez viszonyítani.

A másik evvel szorosan összefüggő előfeltétel ahhoz, hogy valamely vallásos közösség egyháznak neveztessék, a kultusz közös formája. Összefügg az előbbivel azért, mert a kultusz hű kifejezője kell hogy legyen annak, ami a hitbeli különállásnak, a hitvallásnak alapját és lényegét alkotja. Ez nem azt teszi, hogy a kultuszban az idők folyamán semmit vátoztatni nem szabad. Természetes, hogy a lényeg maga nem változhatik, de a tartalom újabb mozzanatokkal bővül-