Varga Béla: Hit és vallás. (Tanulmányok) (Kolozsvár, 1948)
II. Az unitárius hittan főbb pontjai
92 Ez a láthatatlan lelki egyház a különböző egyházakban valósul meg. Ezek a felekezetek. Felekezetet alkotnak azok, akiket ugyanazon hittani nézetek egyesítenek. Minden felekezet létjogosultsága attól függ, hogy mennyiben képes az egyetemes egyház célját, Jézus szellemének megvalósítását elősegíteni. Az, hogy felekezetek vannak, szükségképpeni következménye a történelmi fejlődésnek és elgondolásnak. Azonban, amint Channing mondja, Istent egy felekezet korlátái közé sem lehet bezárni. Egy ember sem jobb azért, mert a mi egyházunkhoz tartozik. Örvendjünk a jónak, bármely felekezetben is találkozunk vele. Isten szeretetét és az ő szentleikét egy felekezetnek tulajdonítani: bűn az Isten országa ellen s megtagadása a viszonynak, amelyben minden felekezetnek állania kell Jézus egyetemes egyházához. Ez a lényege annak, amit Channing mond az egyházról. E felfogás alapján most már továbbvizsgálhatjuk a kérdést. Ahhoz, hogy egyház alakulhasson, amint a fentiekből is látható, két tényező szükséges. Az egyik a lelki tényező, a másik a szociális tényező. Az egyház az emberek hitbeli közösségén felépülő szociális közösség. Az előbbi tényező képviseli az egyház láthatatlan szellemi feltételét, a másik a külső intézményekben megvalósult társadalmi szervezkedésre utal. A keresztény egyházat megalkotó lelki feltételt szentléleknek nevezzük. Az egyház Isten lelkének az emberekre való hatásából fakadó lelki közösség. Minden keresztény egyházra nézve jellemző vonás az, hogy a biblián alapul. Jézusnak és az apostoloknak a tanítása adja azt az összetartó kapcsot, amely az egyházat összetartja. Az evangélium tanításait, a kereszténység lényeges alkotó vonásait különböző módon magyarázták s eszerint alakultak ki a különböző egyházak. Az a lelki közösség, amit egyháznak nevezünk, tagjának vagy hívőjének egész lelki életére számít, tehát szükségképpen a legszorosabb kapcsolatban és vonatkozásban kell állania híveinek hitbeli felfogásával és minden másirányú lelki élet megnyilvánulásával. Mindezeknek javításáról, tökéletesítéséről kell gondoskodnia minden rendelkezésre álló eszközzel. Ha valamely egyházban külön csoportok alakulnak, amelyeknek célkitűzései, hitbeli felfogása eltér a hívek többségétől, akkor ez szektáskodásra, esetleg az egyház felbomlására vezet. Minden egyház, amint Dibelius „Az egyház százada“ c. művében igen helyesen megjegyzi, egymagában teljesen önálló vallás-erkölcsi életforma. Az a kérdés már most, hogy