Varga Béla: Hit és vallás. (Tanulmányok) (Kolozsvár, 1948)

II. Az unitárius hittan főbb pontjai

92 Ez a láthatatlan lelki egyház a különböző egyházakban valósul meg. Ezek a felekezetek. Felekezetet alkotnak azok, akiket ugyanazon hittani nézetek egyesítenek. Minden fele­kezet létjogosultsága attól függ, hogy mennyiben képes az egyetemes egyház célját, Jézus szellemének megvalósítását elősegíteni. Az, hogy felekezetek vannak, szükségképpeni következménye a történelmi fejlődésnek és elgondolásnak. Azonban, amint Channing mondja, Istent egy felekezet kor­látái közé sem lehet bezárni. Egy ember sem jobb azért, mert a mi egyházunkhoz tartozik. Örvendjünk a jónak, bár­mely felekezetben is találkozunk vele. Isten szeretetét és az ő szentleikét egy felekezetnek tulajdonítani: bűn az Isten országa ellen s megtagadása a viszonynak, amelyben minden felekezetnek állania kell Jézus egyetemes egyházához. Ez a lényege annak, amit Channing mond az egyházról. E felfogás alapján most már továbbvizsgálhatjuk a kérdést. Ahhoz, hogy egyház alakulhasson, amint a fentiekből is lát­ható, két tényező szükséges. Az egyik a lelki tényező, a másik a szociális tényező. Az egyház az emberek hitbeli közösségén felépülő szociális közösség. Az előbbi tényező képviseli az egyház láthatatlan szellemi feltételét, a másik a külső intézményekben megvalósult társadalmi szervezke­désre utal. A keresztény egyházat megalkotó lelki feltételt szentléleknek nevezzük. Az egyház Isten lelkének az embe­rekre való hatásából fakadó lelki közösség. Minden keresz­tény egyházra nézve jellemző vonás az, hogy a biblián ala­pul. Jézusnak és az apostoloknak a tanítása adja azt az összetartó kapcsot, amely az egyházat összetartja. Az evan­gélium tanításait, a kereszténység lényeges alkotó vonásait különböző módon magyarázták s eszerint alakultak ki a különböző egyházak. Az a lelki közösség, amit egyháznak nevezünk, tagjá­nak vagy hívőjének egész lelki életére számít, tehát szük­ségképpen a legszorosabb kapcsolatban és vonatkozásban kell állania híveinek hitbeli felfogásával és minden másirányú lelki élet megnyilvánulásával. Mindezeknek javításáról, töké­letesítéséről kell gondoskodnia minden rendelkezésre álló eszközzel. Ha valamely egyházban külön csoportok alakul­nak, amelyeknek célkitűzései, hitbeli felfogása eltér a hívek többségétől, akkor ez szektáskodásra, esetleg az egyház felbomlására vezet. Minden egyház, amint Dibelius „Az egyház százada“ c. művében igen helyesen megjegyzi, egymagában teljesen önálló vallás-erkölcsi életforma. Az a kérdés már most, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents