Varga Béla: Hit és vallás. (Tanulmányok) (Kolozsvár, 1948)
II. Az unitárius hittan főbb pontjai
89 nie, megtisztulva, felszabadulva mindentől, ami test és ami testi. Ez összhangban van vallásos felfogásunkkal, mert a kereszténység is elsősorban a lélekkel, a lélek örök értékeivel, a lélek eljövendő országával foglalkozik. Eszerint el kell jőnie egy országnak, ahol a lélek uralkodik s az ő örökkévaló értékei jutnak uralomra. Azért kell a lélek fejlesztésére, tökéletesedésére törekednünk, hogy a lélek legyen úrrá rajtunk, életünkön és minden cselekedetünkön. Jézus és az apostolok ezen munkássága arra akar példát adni és arra tanít, hogy az örökéletű lélek hogyan lehet úrrá a halandó, érzékiségek és szenvedélyeket magában hordozó test fölött. Ezt elérni és megvalósítani szinte lehetetlenség ebben a földi életben, mert a testhez, az anyaghoz vagyunk elválaszthatatlanul hozzákötve. A lélek örökélete a beteljesedést, a lélek korlátlanul teljes és akadálytalan megvalósulását jelenti. Erről lemondani nem lehet önmagunk szándékos megcsonkítása nélkül. Joel Károly a Lélek és világ c. művében a következőket mondja: A lélek halhatatlan lehet, mert egység van benne, amely nem bomolhatik fel. Érzékeinkkel az anyagban élünk, a lélek határain kívül, akaratunkkal azonban a lélekben. Érzékeinkkel a mulandóban, a lélekkel a halhatatlanban. Érzékeink centrifugális irányban vezetnek a felbomláshoz. A lélek centripetális, amely tovább él. Az első esetben bekövetkezik a halál, a második eset Isten irányába vezet. Az értékek élete a sokaságban szóródik szét, az érzés egységre törekszik. A test szétszóródik és felbomlik, a lélek magasabb egység felé törekszik. Amaz meghal, emez halhatatlan. A test halad a maga útján, porrá és hamuvá lesz, amely a földből vétetett, a lélek szintén halad a maga útján s visszatér ahhoz a magasabb lélekhez, amelytől elszakadt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a személyiség eltűnik és beleolvad az isteni szubstanciába (Spinoza). Az organikus világfelfogás számára nem létezik merev egyformaság, hanem az egység is a sokaságban a sokaság által él. A szellemvilág bőséges teljessége él a halhatatlanságban. Amit átéltünk, nem hal meg nyomtalanul, hanem nyomokat hagy a lélekben elmulhatatlanúl. Az élet magán túl mutat. Halál után a lélek szabad lesz, tisztán szellemivé válik, minden érzékiségtől és kívánságtól mentesen. A test halála csak az érzékiség keretein belül jelenti a lélek életének végét, de egyúttal kezdete a lélek tisztán szellemi életének. A test nem inditóoka a gondolkodásnak, hanem ellenkezőleg, korlátozó mozzanat, egyik
