Varga Béla: Hit és vallás. (Tanulmányok) (Kolozsvár, 1948)

II. Az unitárius hittan főbb pontjai

90

akadálya a szellem életének. Plato és Kant osztják ezt a felfogást.

Az új természettudományi felfogás értelmében az anyag eddig áthatolhatatlan homályán fény hatol át. Megállapítja, hogy a legkisebb anyagrészecske tulajdonképen már nem is anyag, hanem mozgás, amelyet az elnyelt és kibocsátott fény mennyisége határoz meg. Ez a felfogás gyökeresen megváltoztatja az anyag merev mozdulatlanságáról alkotott régi felfogásunkat s határozottan arra mutat, hogy a modern természettudomány szembefordul a materializmussal s meggyőz arról, hogy végső eredményben az anyag is szellemi természetű. A lélektan is segítségül jön, amikor megállapítja, hogy nem minden gondolat szükségképpen agyprodukció. Vannak olyan tünemények a lélek életében, amelyek nem magyarázhatók meg ezen az alapon. Ismeretes Fechner azon megállapítása, hogy a tudatossá levéshez szükséges az ingernek bizonyos erőssége, hogy az inger valóban tudatossá lehessen. Ezt a határt tudatküszöbnek nevezik. A tudatköszöb változik. Emelkedik vagy süllyed. Gyakran nagyon lesüllyedt állapotban is bocsáthat a tudatba olyan jelenségeket, amelyek már nem agymunka eredményei. William James „Human Immortality“ c. kis könyvében sokat felsorolt az ilyen tünemények közül s megállapítja, hogy ezek nem igazolhatók azon felfogással, hogy agyprodukciók. A produkció-elmélet helyett az u. n. transmisszió-elméletet állítja fel. Ez azt igyekszik valószínűvé tenni, hogy vannak lelki tünemények a testen kívül, amelyeknek fizikai alapja nincsen, amelyek egy „transcendentalis világból kerülnek hozzánk abban az esetben, ha a tudatküszöb alacsony állása következtében tudatunkba hatolnak“. Innen van a transmissio elnevezés (v. ö. James „Human Immortality“ 49.1. Westminster 1878). Mindez csak arra szolgál bizonyságul, hogy nagyon kevéssé ismerjük a lélek életét ahhoz, hogy tagadhassuk halhatatlanságát.

A halhatatlanságba vetett hit nem alaptalan s a tudomány olyan irányban halad, amely mind valószínűbbé teszi ebbeli hitüket. De eltekintve a megelőzőktől, a lélek mindig produkál olyat, ami örökkévaló, aminek nincs u. n. reális existenciája s mégis örökre létezik vagyis halhatatlan, időtől és tértől független. Ilyenek az értékek, amelyek nem léteznek, de érvényesek, mint az igazság és a jóság. Mindezek örökkévalók. Az igazság csak a mi tudásunk szerint változó, lényegében azonban változatlan és örökkévaló. A lélek, amely képes felismerni örök értékeket s képes életét ezek felé irányítani, maga is örökkévaló kell, hogy legyen. Nem-