Varga Béla: Hit és vallás. (Tanulmányok) (Kolozsvár, 1948)
II. Az unitárius hittan főbb pontjai
88 15. A halhatatlanság vagy örökélet. Van-e sajátos unitárius felfogás az örökélettel kapcsolatban? Vallás nem állhat fenn az örökéletben való bit nélkül; mi is hiszünk az örökéletben. Jézus és az apostolok is hittek benne. Hogy milyen formában, arról lehet tudományos vagy kevésbbé tudományos formában értekezni, anélkül azonban, hogy a kérdésről való pozitív tudásunkat előbbrevinné. Szentábrahámi idézett műve 160. és 161. lapján a következőket találhatjuk: Az Írásokban különböző szólamokkal kifejezett örökélet nemcsak soha félbe nem szakadó tartósságot jelent, hanem ezenfelül olyan boldogságot is, amely minden rosszat kizár és az azon állapottal egybekapcsolt mindennemű javaknak örömmel való élvezetét tartalmazza. E javakat — minthogy maga a szentirás is — amint látszik, csak általános szavakban Írja le, részletezni nem emberi értelem dolga. Az örökéletet az irás az igazak munkája jutalmának mondja. Kant u. n. morális isteniéti bizonylata szintén fölteszi az örökélet látszatát. Ha ugyanis föltesszük, hogy az erénynek el kell nyernie jutalmát, kell lennie Istennek, aki az erényt és a boldogságot összekapcsolja. Minthogy pedig ebben a földi életben gyakran ennek épen az ellenkezőjével találkozunk, kell lennie egy életnek, ahol az igazak elnyerik jutalmukat, a gonoszok pedig ennek ellenkezőjét. Valóban az örökélet hite elsősorban erkölcsi indokokra támaszkodik s a vallás világában is ez a szempont érvényesül. Az igazság nem maradhat jutalom nélkül, a gonosz élet pedig büntetés nélkül. Szükség van tehát az örökélet hitére azért, hogy az erkölcsi igazságszolgáltatás valahol és valamilyen időben megtörténhessék. Ez a felfogás táplálja az örökéletbe vetett hitet s így szervesen összefügg a lélek életével. A vallás követeli az erkölcsi igazság megvalósulását. A lélek nem tud megnyugodni abban, hogy ezirányú kívánsága érvényre ne jusson. Lássuk közelebbről, mit jelent az örökéletről való hitünk? Meggyőződésünk szerint az örökélet hite mindig a lélekre, a lélek kívánságaira vonatkozik. A testnek a halál utáni feltámadásában való hitnek semmi köze sincs a lélek örökéletéhez. Az előbbi természetfeletti csoda lenne, az utóbbi a lélek életének természetes következménye. Senkit se aggasszon az a kérdés, hogy vájjon az örökélet személyes jellegű-e? Ha van valami, ami személyes ebben az életben, az csakis a lelki mozzanat s ha a lélek örökéletéről beszélünk, akkor természetes, hogy ennek személyesnek kell len-
