Varga Béla: Hit és vallás. (Tanulmányok) (Kolozsvár, 1948)
II. Az unitárius hittan főbb pontjai
84 nem egyéb, mint a Jézus példájára támaszkodó belekapcsolódás az isteni életközösségbe. A megváltás tehát nem Istennek egyetlen természetfölötti tettén alapul, hanem Jézus szellemének, lelkünkre való állandó hatása következtébenjön létre, amely hatás megtérésre, lelki megtisztulásra, Isten megbocsátó kegyelmének megélésére ösztönöz. Tehát a megváltás Istennek nem egyszerű és egyszer s mindenkorra szóló metafizikai tette, hanem egy mindig újból végbemenő folyamat Isten és az emberi lélek között (Schleiermacher). Isten szól a mi lelkűnkhöz s ezt mi megértjük. Nincs szükség semmiféle beavatkozásra. Minden attól függ, hogy megértsük és megragadjuk bűnbocsátó szeretetének felénk való hajlását. E felfogás alapján a megváltás a keresztény vallásos öntudat feladatává lesz. A lélek felemelkedése az isteni szellem közelébe. Ehhez pedig csak úgy jut el az ember, ha lelki erejének korlátáit, amelyek a természeti adottságok folyományai, lerombolja és ezáltal szabad utat nyit magának az Istenhez való közeledésre. Erre a felfogásra a felvilágosodás tana vezetett, amely Jézus halála helyett életét és jellemét állította előtérbe az üdvözüléssel kapcsolatban. A keresztény megváltás abban különbözik a buddhizmusétól, hogy mig ez utóbbi az élet feladásától reméli a megváltást, addig az előbbi épen az életnek pozitív tartalommal való megtelését jelenti, amikor felismerjük életünk igazi célját, az Istenhez való közeledés jelentőségét. Egy másik különbség a keleti vallások és a keresztény megváltás között, hogy mig az előbbieknél az ember a fájdalomtól akar megszabadulni, addig a kereszténységnél a bűntudat az, ami a megváltás szükségességét sürgeti. Ez sokkal mélyebb jelentőségű, etikai természetű mozzanat, szemben a fájdalomtól való megszabadulással. A megváltottság az erkölcsi erő felszabadulását jelenti, amely az Istentől vett erők segítségével úrrá lesz az eddigi tétlenség fölött és rásegíti az embert az Istenfiúság kialakításához. Nem jelenti a rossznak a megszűnését. hanem az ember erkölcsi akaratának elvi állásfoglalását vele szemben. Uj kötelességeket ró az ember vállaira, amiből következik, hogy a megváltottság nem nyugalmi állapot, hanem fokozott tevékenység. így kapcsolódik bele a keresztény megváltás gondolatába az erkölcsi mozzanat. A megváltás csak az Isten megbocsátó szeretete alapján történő újjászületés. Igazi szabadság csak az Isten akaratával egyezés, aminek feltétele az ösztöneink felett való uralkodás. Ez a valláserkölcsi világnézet archimédesi pontja, ahol a lábát megvetheti. Mindebből következik, hogy a megváltás egy
