Varga Béla: Hit és vallás. (Tanulmányok) (Kolozsvár, 1948)
I. Bevezetés. A hittan jelentése
I. Bevezetés A hittan jelentése. 1. §. A hittan helye a theologiai tudományok között. A hittan az u. n. rendszeres theologiának központi disciplinája. Amint ismeretes, a theologiai tudományok három ágát különböztetik meg, úgymint a rendszeres, a történeti és a gyakorlati theologiát. A hittan az első csoportba tartozik, de ha a theologiai tudományok egészét tekintjük, azt mondhatjuk, hogy az egésznek gyökere, kiindulása és egyúttal befejezője. A rendszeres theologia ismét két alapvető tanrészletre oszlik, az egyik a hittan, a másik az erkölcstan. Magát a „hitet“ vagy „vallást“ (a két szót most egy értelemben használjuk, a továbbiak folyamán azonban különbséget kívánunk tenni a kettő között) két szempontból szokták tárgyalni a rendszeres theologia keretein belül. Az egyik a bölcsészeti szempont, a másik a szorosabb értelemben vett hittani szempont. Azt a tudományt, amelyik a hit és vallás fogalmát és jelenségeit bölcsészeti szempontból tárgyalja: vallásbölcseletnek nevezik. A szoros értelemben vett hittani szempontból való tárgyalás neve: hittan (Glaubenslehre), vagy dogmatika. A bölcsészeti szempontnak mindig egyetemesnek és tárgyilagosnak kell lennie. Ebből következik, hogy a vallásbölcselet a hitet, illetőleg a vallást, mint olyan jelenséget veszi figyelembe, amelynek egyetemes jelentősége van az egész emberiségre. Vizsgálja elsősorban azt, hogy a vallásos életnek általában milyen nyomait találjuk meg a különböző népek életében és ezekből általános érvényű elvi megállapításokat von le abban a tekintetben, hogy miféle jelentősége vaD a vallásnak az emberiség életében. Vizsgálja a vallásos életet lélektani szempontból és feleletet kíván adni arra, hogy az ember milyen magatartást tanúsít, minő lelki átalakulásokon megy át akkor, mikor vallásos. Ezért vizsgálat tárgyává teszi a vallásos élményt a gyermekben és a serdülő
