Varga Béla: Hit és vallás. (Tanulmányok) (Kolozsvár, 1948)
II. Az unitárius hittan főbb pontjai
77 ezek után a krisztológiát alkotóelemeire bontjuk, akkor a következő eredményre jutunk. A Krisztus-eszme a vallásos hitben rejlő forró áhitozás és reménykedés, amely a Jézus személyével kapcsolatban átélt lelki élmények alapján született meg. Az emberek várták Jézus újra megjelenését, akit azonban vártak, az már nem történeti személy, hanem egy földöntúli hatalom, aki ül Istennek jobbján. A Krisztuseszmének ez a lélektani keletkezése kézenfekvő, ha számbavesszük a kor hangulatát, amelyben keletkezett s amely visszanyúlik a kereszténységet jóval megelőző időkre. Mindebből látható, hogy a Krisztus Jézus kérdés nem egyéb, mint az ideálisnak és a történetinek, az örökérvényűnek és az időbeli valóságnak, az isteninek és az emberinek egyeztetési kísérlete. Fölvetődik a kérdés, hogy vájjon az egyes történeti személyben, amilyen pl. Jézus is volt, megvalósulhat e valami abszolút értékű tartalom, vájjon a hisztoria produkálhat-e valami olyant, ami független a történetiségtől? Schleiermacher volt az, aki a krisztológia problémáját új megvilágításba helyezte. Az Ő nézete a következő: Jézus történeti személy, de egyúttal isteni természetű is. Emberi természeténél fogva ember, különbözik azonban minden embertől abban, hogy az Ő istentudata összehasonlíthatatlanul erősebb és fejlettebb volt úgy, hogy valóban Isten lakozott benne. Schleiermacher tehát meghagyja Jézust a történelem síkjában, de kiemeli Őt abból tökéletessége révén, ami Őt Istennel hozza közvetlen összefüggésbe, úgy hogy beszélhetünk Isten lényének Krisztusban való jelenlétéről. A theológiai-metafizikai krisztológia itt lényegében félre van téve s helyette egy pneumatologiai-lélektani krisztusfogalommal találkozunk, ami egészen más, mint az előbbi. így keresett Schleiermacher áthidalást a csodatevő, emberfeletti Krisztus és a történeti Jézus között. Ritschl óta Jézus történeti alakját nyomatékosan hangsúlyozzák, mint ez Scbleiermachernél is történt. Jézus akarata, tökéletes összhangban áll Isten akaratával s ezt nevezi Ritschl Krisztus istenségének, azonban ezt metafizikailag magyarázni, mint ahogyan a krisztológia dogmája teszi, lehetetlenség, mert ezáltal a hit és tudás világa van összezavarva. Schleiermacher és Ritschl nyomán haladt a kérdés további megfejtése, ami azt jelenti, hogy nem az emberinek és a történetinek háttérbeszorítása útján, hanem ennek értékelésével igyekeznek megtalálni Jézusban az istenit. Jézus Istenségének dogmai fogalmát az Isten ember fogalmának tisztán etikai jelentésével helyettesítik, ami közeláll a bibliához. Mert mit jelent az
