Varga Béla: Hit és vallás. (Tanulmányok) (Kolozsvár, 1948)
II. Az unitárius hittan főbb pontjai
76 mat nem értékeli kellőképen. A hisztorizmusnak is megvannak a maga különböző árnyalatai. Mindkét álláspontnak megvannak erős és gyenge oldalai. A racionalizmus gyengéje az, hogy a történeti elemet nem veszi figyelembe^ Elvont ideát csinál Jézus valóságos élő személyéből. A hisztorizmus viszont a valóságot nem engedi ki kezei közül s Jézussal úgy foglalkozik, mint történeti jelenséggel. Gyöngéje abban van, hogy csak a történeti, a múlandó, a relativ igazságot tartja szem előtt s nem ismeri fel az időtől független abszolút értéket, ami a Krisztus-hitben nyilvánul meg. A kettőnek tehát, a történetinek és a racionalizmusnak, a relatívnak és az abszolútnak, a múló valóságnak és az örökkévaló értéknek, a Jézus Krisztus problémával kapcsolatban felmerült ellentétét próbálta kiegyenlíteni a Schleiermacher— Ritschl—Hermannról elnevezett egyesítő irány. A tizenkilencedik század második felének theológiai problémája a históriai és a racionális felfogás ellentéteinek kiegyenlítése. Az a kérdés, hogy meg lehet-e oldani a hit kérdéseit tisztán történeti alapon vagy nem? Az egyik felfogás szerint igen, a másik szerint nem, mert egy történeti jelenség nem lehet biztos támaszpontja a hitnek, amely megköveteli minden téren az abszolutságot. A feladat tehát az, hogy az abszolutat, az ideát a történetivel olyan összefüggésbe hozzuk, hogy a kettő egymást ne rontsa. R. Paulus ezt a kérdést a következőképen próbálja megoldani A keresztény hit lényege egy olyan Istenhez való hit, amelyik bennünket a világtól megvált és az Ő országába felemel. Hogy Isten ezt a munkát végrehajthassa, nem maradhat meg a maga rideg fenségében, mint tőlünk távollevő bíró, hanem közvetlenül kell befolynia az ember életére, hogy bűneitől megszabadítsa s igy országának méltó tagjává tehesse. Krisztus kifejezi Istennek ezt a közeledését, a közellevő Istent kívánja megjelölni. A megváltott és Istenhez felemelt emberek közösségét Krisztus testének nevezik. Krisztus tehát áthidalása az Isten és az ember között fennálló távolságnak, rajta keresztül vezet az út a megváltás következtében Istenhez. Krisztus maga az emberhez közelálló Isten, aki ezt a megváltást eszközli s igy az embert Isten országa polgárává segíti. Krisztusban egyesül az Isten és az ember valósága, a történetfeletti és a történeti, az abszolút és a relatív s a modern krisztológia feladata, hogy a két oldal egymásra való vonatkozását közelebbről megállapítsa. A történet-felettiség Krisztus Jézusban testesült meg. Azért Jézus konkrét történeti alakja nélkül Krisztusra nem gondolhatunk. Ha mind
