Varga Béla: Hit és vallás. (Tanulmányok) (Kolozsvár, 1948)

II. Az unitárius hittan főbb pontjai

70

jövőben sem. Az egyes ember lelki fejlődésének, a társadalom evolúciójának más irányát ma sem tudjuk elképzelni. Minden újítás és átalakulás az egyes lelkiéletben vagy a társadalmi berendezkedésben csak Jézus elgondolása szerint lehetséges. Ezt sokan nem akarják elismerni; az elfogulatlanság azonban szükségképen vissza kell hogy vezessen Jézushoz s a jövő társadalmi evolúció megnyugtató kibontakozását másként elgondolni nem lehet, mint Jézus programmjának keresztülvitele alapján. Ezt csak olyan emberiség hajthatja végre, amely valóban „megtért“ s az evangéliumot a lenni vagy nem lenni kérdésének tekinti, mint az egyetlen kibontakozási lehetőséget. Jézus több volt és nagyobb volt minden prófétánál a tanításaiban és lelki alkatában fölfedett igazságok értékénél és erejénél fogva.

Mig az előbbi két kifejezés Jézus valóságos emberi mivoltát igyekszik kifejezni, viszont találkozunk olyan megkülönböztetésekkel, amelyek mintegy az előbbi kifejezések értelmének enyhítése céljából, Jézust úgy tüntetik fel, mint olyan embert, aki kitűnt embertársai közül, rajtuk felülemelkedett. Ilyen az, hogy Jézus tökéletes ember volt és hogy benne bűn nem találtatott. Ha tökéletes emberen azt értjük, hogy Jézus egyesítette magában mindazokat a vonásokat, amelyek az embernek teljességét adják, tehát hogy minden emberi vonás feltalálható volt benne, akkor ez nem talál Jézusra, mert Jézus nem azért volt nagy, mert túlontúl emberi volt, hanem mert kivételes ember volt. A tökéletesség ilyen értelme éles ellentétben áll a bűnnélküliség fogalmával, mert a bűnnélküliséget nem lehet jellegzetes emberi tulajdonságnak mondani.

Azonban amikor Jézust tökéletes embernek nevezik, akkor a tökéletességnek nem erre az ontológiai értelmére gondolnak, hanem értékelméleti, etikai értelmére. A tökéletesség azonban ebben az értelemben csak Istennek lehet tulajdonsága. Egyébként a bibliamagyarázók egy része megállapítja, hogy a tökéletesség fogalma görög hatás folytán került a bibliába s a mondás, hogy „legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes“, egészen a görög felfogásra utal, mert a görög felfogás szerint az Isten nem egyéb, mint hatalomban és erőben felfokozott ember. Némely felfogás szerint e mondás jelen formájában nem felel meg az eredetinek, amely így hangzott: „Legyetek tökéletesek ti, mint akiknek mennyei Atyjuk tökéletes." Eszerint már meg van téve a különbség az emberi és az isteni tökéletesség között. Bárhogyan is van. az előbbi bibliai hely nem hasz-