Varga Béla: Hit és vallás. (Tanulmányok) (Kolozsvár, 1948)
II. Az unitárius hittan főbb pontjai
69 formája sem lehet meg igazságok nélkül, amelyekből vagy amelyek felé a fejlődés halad. E nélkül a belső mag nélkül a fejlődés gondolata üres. Minden evolúció involuciót feltételez. Ezt az általános igazságot szem előtt tartva, érthetetlen, hogy mért féltek és mért félnek ma is igen sokan a keresztény theologusok közül attól, hogy a kereszténység keletkezését és előállását úgy tekintsék, mint történelmi folyamat eredményét. Mintha ez a történelmi folyamat nem hozott volna és nem hozhatna felszínre olyan igazságokat, amelyek logikai értelme, erkölcsi tartalma abszolút becsű, amelyen sem az idő, sem a változások nem változtathatnak. Ha Jézus tanításaiból csak azt az egyet ragadjuk is ki, hogy szeresd felebarátodat, mint önmagadat, már olyan igazság birtokába jutunk, amely keletkezésében és előállása szerint kétségtelenül történelmi fejlődés eredménye, de igazságtartalmához semmi köze sincs a történelmi változásoknak, olyan etikai igazság ez, amelynek érvényét semmi sem korlátozhatja. Sokszor felvetik a kérdést, hogy a keresztény vallás abszolút vallás-e vagy nem? Erre a kérdésre a római katholiku8 egyház és a protestáns orthodoxia mindjárt készen van a felelettel, hogy igenis az. A hisztorizmus és a liberális felfogás készen van az ellenkező felelettel, hogy nem az. Melyiknek van igaza? Egyiknek sem, mert rossz volt a kérdés felvetése. A kereszténységben, értve ezalatt az evangéliumi alapot magát és nem a történelmileg kifejlődött egyházakat, vannak örökérvényű és abszolút becsű valláserkölcsi igazságok, amelyek felülmúlhatatlanok. Emellett vannak a tanítások között múlandó értékű, a kor Ízlését és felfogását visszatükröző valláserkölcsi megállapítások, amelyek a kereszténység megsértése szempontjából kevésbbé jelentékenyek. A kereszténységben tehát vannak abszolút érvényű és relativ jelentőségű alkotó mozzanatok s ezeknek helyes elkülönítése vezet lényegének megértéséhez. így pl. az evangéliumi csodák másodrendű jelentőségűek a kereszténység maradandó valláserkölcsi tartalmára nézve. Minthogy Jézus tanításaiban, de lelki megnyilatkozásaiban is, bármilyen kevéssé is ismerjük ez utóbbiakat, sok olyan érték van, amelyet sem az idő, sem a történelmi fejlődés elhomályosítani nem tudott, azért méltán állíthatjuk, hogy az a felfogás, amelynek értelmében Jézus egy volt a sok közül, nem helyes. Egy volt a sok közül, de olyan, amilyen több nem volt sem előtte, sem utána s amelyiknél nagyobbat, értékben gazdagabbat elgondolni nem tudunk a
