Varga Béla: Hit és vallás. (Tanulmányok) (Kolozsvár, 1948)
II. Az unitárius hittan főbb pontjai
66 mondja, hogy a szentlélek az isteninek és az emberinek az összetalálkozása s mint ilyen, egyúttal a közösségi szellem megtestesülése. A szentlélek, amely az egyes lelkét áthatja és felemeli, önkéntelenül a felebarát megértése, szeretettel való összekapcsolása felé irányul s ezáltal megszenteli a közösséget, mint egészet. Az egész nem a benne lévő egyesek summája, hanem ennél több: az isteni lélek összefogó erejének megnyilatkozása, szétvetődése az egyénekben. Az isteni lélektől áthatott eme közösség a megtérésnek, a lelki felemelkedésnek, az új élet kezdetének, az evangélium értelmében való lelki újjászületésnek a föltétele, így olvasztja magába a szentlélek munkája az individualizmus és a szocializmus egyoldalúságait. Az egyes lélek csak a közösségben, a közösség által lesz igazán naggyá, viszont a közösség az egyesek lelki nagysága következtében nő és erősödik. Az egyik oldalon az egyes leikéből kiáradó szeretet magához öleli a közösség tagjait, másfelől pedig a közösség felemeli a gyenge és gyarló egyest. Az irgalmas és könyörülő szeretet erejével és gyöngédségével hajlik le az elesetthez, hogy megszüntesse a társadalmi igazságtalanságokat, kiegyenlítse az ellentéteket és megteremtse a valódi keresztény közösséget, Isten országát. A keresztény elvben nincs egyoldalúság és kizárólagosság, csak az emberek gyarlósága vitte ezeket belé. A keresztény közösség nem ismer elkülönözöttséget sem faji, sem oszlálybeli alapon, mert lelki egység, amelyben csak egyetlen ranglétra lehetséges, és pedig a lelki kiválóság alapján. Ez a lelki kiválóság abban áll, hogy lehajlik a gyöngéhez és a tehetetlenhez, hogy felemelje. Ezáltal tesz nagy szolgálatot a közösségnek. A mai társadalmi tagozottság az osztálybeli, faji és felekezeti különbségek áthidalhatatlan ellentétben állanak a kereszténység eredeti szellemével. Mindezek a különbségek a szentlélek áldásos, minden ellentétet kiegyenlítő munkája által szűnhettek meg. A szentlélek munkájának eredményeiről ma még csak kisebb közösségek életében beszélhetünk, de az emberiség nagy egésze csak csekély mértékben mutatja azt, hogy tevékenységét a szentlélek munkájának hatása alatt fejti ki. Mindaddig, amig ez be nem következik, a kereszténység lehet egyház, de lényegében véve sajátmagának cáfolata.
