Varga Béla: Hit és vallás. (Tanulmányok) (Kolozsvár, 1948)
II. Az unitárius hittan főbb pontjai
65 Az újjászületés pedig a lélek által történik. Istennek szentlelke újjáteremt bennünket, megindítja azt a folyamatot, amelynek eredménye az, hogy részeseivé válunk Isten életének, amely az átalakulás folytán immanenssé lesz bennünk. A megszentelődésnek ez a lelki folyamata abban áll, hogy Isten lelkének sugalmazása következtében indul meg bennünk. Nem pusztán mi indítjuk meg, hanem érezzük annak az erőnek vonzó és magávalragadó hatását, amely Istentől árad felénk Valódi szellemi folyamat. Magasabb életünk törekvése az Isten szentségének és tisztaságának eléréséhez, amikor a megszállottság delejes erejét érezzük magunkban Istenhez való közeledésünk tudatában. Némelyek szeretik a szentlélek munkájának bennünk megnyilvánuló hatását azonosítani és összefüggésbe hozni. Egy modern hittan helyesen emeli ki, hogy épen a szentlélek munkájából lehet megtudni, mi a különbség az igazi benső kereszténység és a misztika között, mert a szentlélek nem fordul el a világtól és nem becsüli le az emberi lélek isteni adományait, hanem felemeli tisztultabb légkörbe. A szentlélek erő, amely az értelmet tisztítja, az akaratot megedzi, nagy és erős elhatározásokra késztet, felemelő és megszentelő hatású, szemben a misztikának inkább a fantáziára ható, az akaratot nem befolyásoló, elmélkedésre hajlandó, lemondó és visszahúzódásra késztető hatásaival. A szentlélek munkája építő és új életet teremtő valóság, mig a misztika az érzés homályából kiemelkedő élmények irreális lecsapódásából táplálkozik. Az egyes a szentlélek munkája következtében megszabadul az individualizmus egyoldalúságaitól s a valóban szellemi, valláserkölcsinek egész lényében áthatott személyiség magaslatára emelkedik. A renaissance és a felvilágosodás individualizmusa, amely nyers, önző hatalomra törtető, destruktiv hajlandóságú, a közösséggel legtöbbször szemben álló, itt átalakul és tartalommal telik meg, megszentelődik a szentlélek által Isten országának munkásává válik, magas erkölcsi célok szolgálatában álló egyéniség lesz, ahogy a protestáns vallásosság tűzte ki magának eszményül. Az individualizmusnak ezt a magas fejlettségi fokát ma általában personalizmusnak nevezzük, amikor az egyes belekapcsolódik az örökkévaló isteni célok szolgálatába, háttérbe szorítva mindent, ami egyéni érdekek szolgálatára indítaná. Ebben nyilvánul a szentlélek munkája az egyesre nézve. Azonban nemcsak az egyesben nyilvánul meg munkája, hanem egyúttal közösséget teremtő erő. Schleiermacher azt
