Varga Béla: Hit és vallás. (Tanulmányok) (Kolozsvár, 1948)
II. Az unitárius hittan főbb pontjai
64 Amint a íenti kifejezésekből látható, szentiélekről általában akkor beszélünk, amikor Isten erejét, lelkének reánk ható tevékenységét akarjuk kiemelni. A szentlélek tehát egyik összekötő kapocs, amely az Isten és az ember között fennáll. A bennünk tevékeny isteni hatás. Ám, ha azt mondjuk, hogy Isten lényege szentlélek, ezzel sem követünk el semmi hibát. Ez nem azt jelenti, hogy külön személy, hanem azt, hogy Istennek, aki lélek, szellem, a szentlélek útján kívánjuk lényegét megjelölni. A kérdés metafizikai oldalát nem akarjuk feszegetni, hogy vájjon a substancia mennyiben választható el hatásától, vagy tevékenységétől. Leibnitz szerint a substanciának az a lényege, legfontosabb kritériuma, hogy hat. Ebben éli ki magát. A szentlélek általában jelenti Istent abban a munkájában, mikor reánk hat, mikor közvetlen kapcsolatban érezzük Őt magunkkal. Azért igaza van Dávid Ferenc azon megállapításának, hogy nincs miért nyugtalankodnunk a különbségek felkutatásában, mikor Istennek igéje tulajdonképpen nem más, mint maga a beszélő Isten s a szentlélek annyi, mint Istennek ereje és hatalma. Azaz maga a hatalmas Isten (v. ö. Borbély István: A mai unitárius hitelvek, 60. 1.). A szentlélek munkájának két oldalát kell megkülönböztetnünk. Az egyiket nevezhetnők tárgyilagosnak, a másikat szubjektívnek (Szentábrahámi i. m. 154.1.). Igen ügyesen különbözteti meg a kettőt, amikor a következőket mondja: A szentlélek úgy fogatik fel, mint amely vagy az Atyától származik a Krisztus által és így az Atyáé és a Krisztusé, vagy pedig hogy az emberben lakozik. Az előbbi felfogás szerint azok a dolgok tulajdonittatnak a szentléleknek, amelyeket Isten és Krisztus a lélek által cselekszenek. Az utóbbi felfogás szerint azok a dolgok tulajdonittatnak a szentléleknek, amelyeket annak ereje és buzdítása folytán az emberek maguk hajtanak végre. A szentlélek munkájának eredményét két területen kereshetjük és találhatjuk meg, az egyes ember életében és a gyülekezetben. Ez utóbbiban nyilatkozik meg a közösség teremtő ereje. Miben mutatkozik a szentlélek munkája az egyes emberben? Abban, hogy az egyest ú jászüli, új emberré, teszi. Az újjászületés, mely a szentlélek hatásán alapuló fejlődési folyamat, a lelki kereszténység nélkülözhetetlen feltétele. Ezt fejezi ki találóan Ján. ev. III. r. 8. v., ahol Jézus a következőket mondja: „Bizony mondom neked, hogy ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja Isten országát“.
