Varga Béla: Hit és vallás. (Tanulmányok) (Kolozsvár, 1948)
II. Az unitárius hittan főbb pontjai
63 9. A szentlélek munkája. A szentlélek a keresztény vallás szellemi mivoltának legjellegzetesebb kifejezése. A keresztény értékfogalom legtalálóbb megjelölése. Egyike azoknak a hittani fogalmaknak, amelynek a keresztény theologia többet ártott, mint használt. A kereszténység, úgy látszik, nem tudta és nem tudja kellőképen méltányolni ma sem a szentlélek fogalmát, mert azzal, hogy a szentháromság dogmájába harmadiknak felvette, metafizikai valósággá tette, sőt személynek deklarálta, arról tett bizonyságot, hogy a keresztény vallásos gondolkodásnak ezt a centrális jelentőségű tényezőjét nem tudta mélységes tisztán szellemi értelemben megragadni. Nem azon kell gondolkoznunk, hogy a szentlélek valami különleges dolog, vagy éppen személy is, mert az ilyen elgondolás csak árthat ennek a fogalomnak s elhomályosítja azt a tiszta jelentést, amely a szentlélek kifejezéssel Istennek közvetlen reánk gyakorolt lelki hatását kívánta megjelölni már kezdetben. A reformáció sem tudott a szentlélek kérdésében jelentős lépést tenni előre. Megelégedett a szentléleknek a trinitásban benne foglalt fogalmával. Mi, unitáriusok nem kezeljük a szentlelket metafizikai szempontból, nem is tekintjük személynek, ami a fogalom durva elontologizálása és mégis, nálunk is, talán részben a bibliai hagyomány következtében úgy beszélnek a szentiélekről, mintha valami egészen különálló dolog volna s a pünkösdi jelenet szimbolikus leírásaitól nem tudunk szabadulni, még akkor sem, amikor a szentiélekről precíz fogalmat akarunk adni. Pedig ez a fogalom a legfontosabb mindazok között, amelyek a kereszténység termékeny mezején fölsarjadtak. A keresztény vallás tisztán belső szellemi természete és jelentősége jut benne tökéletes kifejezéshez. Mert amit a szentlélek hatása, tevékenysége alatt értünk, az nem egyéb, mint Istennek közvetlen hatása mireánk. A kijelentés alapján csak közvetve ismerjük meg Istent, de a szentlélek hatása folytán közvetlen kapcsolatba kerülünk vele. Helyesen fejezi ki Barth, amikor azt mondja, hogy a szentlélek tevékenysége következtében jön létre a kijelentés szubjektív lehetősége. Szentábrahámi szerint (i. m, 148. 1.) a szentlélek Istennek amaz ereje, amely által Isten megszenteli az Ő híveit. A szentlélek hatásának eredménye tehát lelki megszentelődés, ami a keresztény vallás lényege. A szentlélek, mint Hermann Vilmos mondja, nem egyéb, mint a jelenben reánkható élő Isten (i. m., 100. I.).
