Varga Béla: Hit és vallás. (Tanulmányok) (Kolozsvár, 1948)

II. Az unitárius hittan főbb pontjai

57 Erre a kérdésre tehát, hogy mit jelent a kijelentés a mi számunkra, a következőket feleljük: sokkal többet jelent a kijelentés a mi számunkra, mint azok számára, akik elfo­gadják annak szokásos dogmatikus jelentését. Az emberi szellem legmagasabbrendű visszahatása a legmagasztosabb behatásra. Felelet a zsoltáríró kérdésére: Hol van a te Istened? És minthogy ez a kérdés magában foglalja annak a szükségességét, hogy számot adjunk ön­magunkról, a felelet egyúttal arra a kérdésre is megadja a választ: ki vagy te? A kijelentés nemcsak annak a bizony­sága, hogy Isten közel van hozzánk, hanem, hogy mi is közel vagyunk hozzá, vagyis eljutottunk odáig, hogy meg­értjük őt. A kijelentésben Isten megtalálja az embert és az ember megtalálja Istent. Ez a találkozás lehetséges a szellem rokonsága révén, amely fennáll Isten és az ember között. Kijelentés mindenütt lehetséges, ahol van szellem, mondja Troeltsch. A kijelentésnek ez a tisztán szellemi természete végleg meghatározza jellemét s kizár belőle mindent, ami lényegéhez idegen. Mint a szellem legmagasabb megnyilat­kozása, a kijelentés az élet egészét jelenti, amely az egyén életén túl, Istenen keresztül érintkezésbe kerül az egyetemes élettel. Mint ilyen, semmiféle tekintély által nem korlátoz­ható egyes esetekre. A kijelentés területén nincs más tekin­tély, mint a szellem szabadsága. Az erkölcsi élet szabadságát ezen a területen a hit szabadsága egészíti ki, teszi teljesebbé, amelynek segítségével minden lélek találkozhatik Istennel, vagyis részesülhet kijelentésben. Vájjon lehetséges-e megkülönböztetni, hogy mit jelent az objektiv és mit a subjectiv egy olyan megnyilatkozás­ban, amit kijelentésnek nevezünk? A szellem életében óva­tosnak kell lennünk az ilyen megkülönböztetésekben. Itt nincsen objektiv és subjektiv, éppen úgy, mint ahogy nincsen belső vagy külső. Mindezek az ellentétek megszűnnek. A ki­jelentés sohasem támaszkodik sem külső bizonyítékokra, sem természetfölötti megnyilatkozásokra. Megkülönböztetjük azon­ban benne az istenit és az emberit. Ez a megkülönböztetés a lélek legmélyéből fakad. Goethe szavai szerint: Hogy megtaláljunk a végtelenben, Meg kell különböztess és összeköss. Sajátmagunk megkülönböztetése az istenitől s ennek követ­keztében annak felismerése s azután ismét a vele való

Next

/
Thumbnails
Contents