Varga Béla: Hit és vallás. (Tanulmányok) (Kolozsvár, 1948)
II. Az unitárius hittan főbb pontjai
57 Erre a kérdésre tehát, hogy mit jelent a kijelentés a mi számunkra, a következőket feleljük: sokkal többet jelent a kijelentés a mi számunkra, mint azok számára, akik elfogadják annak szokásos dogmatikus jelentését. Az emberi szellem legmagasabbrendű visszahatása a legmagasztosabb behatásra. Felelet a zsoltáríró kérdésére: Hol van a te Istened? És minthogy ez a kérdés magában foglalja annak a szükségességét, hogy számot adjunk önmagunkról, a felelet egyúttal arra a kérdésre is megadja a választ: ki vagy te? A kijelentés nemcsak annak a bizonysága, hogy Isten közel van hozzánk, hanem, hogy mi is közel vagyunk hozzá, vagyis eljutottunk odáig, hogy megértjük őt. A kijelentésben Isten megtalálja az embert és az ember megtalálja Istent. Ez a találkozás lehetséges a szellem rokonsága révén, amely fennáll Isten és az ember között. Kijelentés mindenütt lehetséges, ahol van szellem, mondja Troeltsch. A kijelentésnek ez a tisztán szellemi természete végleg meghatározza jellemét s kizár belőle mindent, ami lényegéhez idegen. Mint a szellem legmagasabb megnyilatkozása, a kijelentés az élet egészét jelenti, amely az egyén életén túl, Istenen keresztül érintkezésbe kerül az egyetemes élettel. Mint ilyen, semmiféle tekintély által nem korlátozható egyes esetekre. A kijelentés területén nincs más tekintély, mint a szellem szabadsága. Az erkölcsi élet szabadságát ezen a területen a hit szabadsága egészíti ki, teszi teljesebbé, amelynek segítségével minden lélek találkozhatik Istennel, vagyis részesülhet kijelentésben. Vájjon lehetséges-e megkülönböztetni, hogy mit jelent az objektiv és mit a subjectiv egy olyan megnyilatkozásban, amit kijelentésnek nevezünk? A szellem életében óvatosnak kell lennünk az ilyen megkülönböztetésekben. Itt nincsen objektiv és subjektiv, éppen úgy, mint ahogy nincsen belső vagy külső. Mindezek az ellentétek megszűnnek. A kijelentés sohasem támaszkodik sem külső bizonyítékokra, sem természetfölötti megnyilatkozásokra. Megkülönböztetjük azonban benne az istenit és az emberit. Ez a megkülönböztetés a lélek legmélyéből fakad. Goethe szavai szerint: Hogy megtaláljunk a végtelenben, Meg kell különböztess és összeköss. Sajátmagunk megkülönböztetése az istenitől s ennek következtében annak felismerése s azután ismét a vele való
