Varga Béla: Hit és vallás. (Tanulmányok) (Kolozsvár, 1948)
II. Az unitárius hittan főbb pontjai
58 egyesülése, ez a kijelentés dialektikai útja. Az emberi szellem éppen a kijelentés útján jut el ehhez a megkülönböztetéshez, ami azt bizonyítja, hogy egy olyan folyamatról van szó, amely a szellem életének szükségképpeni életföltétele, hogy megbizonyosodjék életének értelméről és bele tudjon helyezkedni abba a magasabb szférába, amely minden gyarlóságtól mentes. A kijelentés lelki hatása abban áll, hogy Istennel való szembekerülésünk egyúttal sajátmagunkkal való szembekerülésünket eredményezi. Megpillantjuk magunkat a tökéletes isteni szellem tükrében s ez saját gyöngeségünk tudatára ébreszt. A kijelentésnek ez az első lépése: az isteninek az emberitől való megkülönböztetése, egyúttal a saját lelkünk minőségének megbecslése abból a szempontból, hogy mi a lélek értékes tartalma s mi az, ami a szellem méltóságával össze nem egyeztethető. A kijelentés által egy mértékhez jutunk hozzá, magunkat ez alá a mérték alá állítjuk. Ez a mérték az isteni szellem. A kijelentést tehát úgy tekinthetjük, mint egy értékelési folyamatot, amelyben az ember egyfelől saját gyarlóságának, másfelől pedig az isteni szellem mértékének tudatára jut, amely az elgondolható legmagasabb. A kijelentésben a lélek önmagát leplezi le a maga alázatos önmegadásában, miközben a maga isteni tartalmát elkülöníti mindattól, ami nem hozzá való. Az első lépésre, amelyben az istenit az emberitől megkülönböztetjük, következik a másik lépés: az istenihez való hozzákapcsolódás életünk tartalmának mérlegelése alapján. A kijelentésben tartalmazott mérték megértése és a hozzávaló alkalmazkodás felelet arra a második kérdésre: ki vagyok én tulajdonképpen? Ha elfogadom és magamévá teszem az új mértéket, akkor megingathatatlan álláspontot fogadtam el, új életet nyertem, amely nekem, a teremtménynek megadja a lehetőséget arra, hogy Isten fiává legyek. Lelkemben egy olyan folyamatot indít meg, amelynek következtében sohasem tévesztem el szemem elől a legmagasabb értékmérőt. Ennyiben a kijelentés a szellem számára az a nagy felszabadulási folyamat, amelyben megtalálja önmagát és feltétlen értékek megvalósítása felé halad. Hatalmas lépés az önmegvalósulás felé, Istenbe való belekapcsolódás. Nem misztikus egyesülés, hanem erkölcsi és szellemi értékek fölfedése és a hozzájuk való alkalmazkodás. Mindennek előfeltétele pedig az Istenbe vetett hit. Hit és kijelentés egymástól elválaszthatatlanok. Nincsen kijelentés hit nélkül és nincsen hit kijelentés nélkül (Troeltsch).
