Varga Béla: Hit és vallás. (Tanulmányok) (Kolozsvár, 1948)

I. Bevezetés. A hittan jelentése

33

erkölcsi értékeket is kitermelni, akkor nem teljes. A dogmakereszténység, amely Jézus tanításának lényegét elmellőzve, háttérbe szorítja szellemi tartalmát, olyan rendszert állít fel, amely a lelki fejlődés ténye helyett más alapokkal akarja alátámasztani Jézusnak tisztán lelki kereszténységét. Ez ellen a rendszer ellen vette fel a harcot a reformátorok közül Dávid Ferenc s ezzel tulajdonképpen helyre akarta állítani Jézus lelki, azaz értékkereszténységét, amely a lélek Isten felé való örökös törekvésére épiti Isten országát. A feladat teljes megoldása nem adatott meg neki, hanem későbbi koroknak jutott osztályrészül s lehetővé tette a szabad fejlődést azon az úton, amelyen megalapítója elindította.

Y. Az unitárius felfogás történeti kialakulásának föltételei.

Minthogy a vallások különböző korokban keletkeztek és az egyeseken keresztül különböző módon és időben jelentkeznek, természetes, hogy a vallás is változik és fejlődik. A keresztény vallás maga is különböző fejlődési fázisokon ment át aszerint, amint alakítójának, Jézusnak elgondolását és vallásos élményét minél közvetlenebbül minden külső, lényegéhez nem tartozó hatás félretevésével próbálta megvalósítani. Tévedés minden olyan felfogás a vallást illetőleg, amely egy adott pillanatban megállásra kényszeríti abban az egészen önkényes elgondolásban, hogy egy bizonyos időben megállapított és leszögezett hitigazságok azt a végleges formát képviselik, amelyek változhatatlanok és örökkétartók. Minél teljesebb és tökéletesebb az alap, amelyről egy vallás elindul, annál változatosabbak lehetnek a fejlődésnek azok a formái, amelyeken az idők folyamán átmehet. Nemcsak szubjektív oldalára gondolunk, amely az egyesek élete folyamán kifejezésre jut, hanem az objektiv oldalra is, amely magukat az elveket foglalja magában.

A vallásnak általában két oldala van: értelmi alkata, amely hitelvekben jut kifejezésre, másfelől pedig az érzelmi oldal, ahogyan az egyesek a valóságban megélik. Az egyik a hitelvekben (dogmákban) válik tudatossá, a másik a megélésnek végtelen és kimeríthetetlen gazdagságában, amely mindig a legkülönfélébb mozzanatokat hozza felszínre.

Jézus vallásának is megvan ez a két oldala. Az egyik tanításai, a másik az egyéni vallásos átélés, amelynek segít-