Varga Béla: Hit és vallás. (Tanulmányok) (Kolozsvár, 1948)
I. Bevezetés. A hittan jelentése
32 logiája nem zárható le olyanformán még annyira sem, mint a többi reformátoroké. Felismerte, hogy a kereszténységet nem lehet úgy felfogni, mint dogmák rendszerét, hanem mint a lélek legmagasabb értékeinek összességét. Jézus megváltoztatta elsősorban az Istenről való felfogást, aki szerinte többé nem a bosszúálló, félelmetes Isten, hanem a mindent egyenlően fenntartó és megbocsátó, szóval a mi Atyánk. A legfőbb értek, aki lélek, szeretet és jóság. Aki a kereszténység szellemét meg akarja érteni, a léleknek, a szellemnek feltétlen tiszteletére, imádására van kötelezve s mindent ebből a szempontból kell megitélme. Isten fiává lenni annyit jelent, mint hozzá hasonló lenni, az ő tökéletességét igyekezni megközelíteni. Nem kész adottság, hanem a lélek örökös Isten felé törekvésének az eredménye, értékfogalom és nem dogma. A szentlélek Istennek ereje, amely azokban munkál, kiket Isten fiaiul választ. Az ember a szentlélek segítségével cselekszi a jót és közelebb jut Istenhez. Nem Isten, mert sehol az írás ezt nem mondja, hanem az ember lelkiségének az a talizmánja, amely a Szentírás igaz értelmére vezet. Isten lelkét jelenti, amelyhez semmi földi salak nem tapadhat. Az embernek arra kell törekednie, hogy részese lehessen s megérezze magában Isten lelkének a munkáját. Ha a legfőbb érték a lelki, a szellemi, világos, hogy a kereszténység új értékelési módja csak akkor válik valóra, ha kereszténységünket minden izében szellemivé tesszük. Ha óvakodunk attól, hogy a szellemi élet törvényeit az anyagi világ értelmében akarjuk magyarázni. Az utóbbi külső, az előbbi belső. Jézus harcol minden ellen, ami külső. A test szépsége, a vagyon és a hatalom, a földiekkel való törődés, mint külsőségek, amelyeket el kell ejteni, mert csak a lélek becses tulajdonságai értékesek. Isten országa lelki ország, szellemi természetű s a lélek értékeinek megvalósulását jelenti. Míg Jézus mindenütt a belsőt, a lelkit hangsúlyozta, erre állapította értékelésének lényegét, követői csaknem kezdettől fogva a szellemit nyers valósággá fordították át a dogmák útján. Azt az utat, amelyet Jézus értelmében az emberi léleknek meg kellett tennie, hogy eljusson a mennyei Atya közelébe, a dogmákban való hit pusztán nem segíti elő. A lélek emelkedése nélkül niucs vallás. A kereszténység dinamikus eleme a léleknek Istenhez való közeledésében áll. Martineau szerint, ha a vallás nem tud kötelességeket teremteni, ha nem tudja a sajátosan vallásos érték mellett az
