Varga Béla: Hit és vallás. (Tanulmányok) (Kolozsvár, 1948)
I. Bevezetés. A hittan jelentése
31 Az unitárius vallás theologiája, kezdetben még Dávid Ferencnél sem volt úgy kikristályosodva, hogy ezt a tisztán értékfejlődési alapon álló szempontot tökéletesen tudná képviselni, mint ahogy ezt mai felfogásában érvényesíteni igyekszik. Az alapvető vonások azonban megvoltak már Dávid Ferencnél. A Rövid Magyarázat c. művében pl. azt mondja, hogy az ember Istennek gyermeke, de nem születésénél fogva; az ember Isten gyermekévé a szentlélek segítsége útján lesz. Isten gyermeke csak az az ember, akinek a szentlélek mértékfölötti ajándékul adatik. Az ember homályos értelmű, tökéletlen lény, akit a szentlélek világosít föl és vezet Istenhez. íme az istenfiúság kérdésének tisztán értékelméleti módon való megalapozása. Ha valami jó dolgok vannak — mondja tovább — mibennünk, azok az Isten kedvének cselekedései a mi urunk Jézus Krisztus által. A bűnbocsánat belső lelki megbánás, Istenhez térés által az Atyaistentől nyerhető meg (Rövid Magyarázat). „Az Istennek lelke teszi az embereket Isten fiaivá s viszen a Krisztus Jézusnak társaságára“. Tehát az ember Isten gyermeke a szentlélek által, Isten kegyelméből. A Dávid Ferenc vallásalapítása nem úgy fogandó föl, mintha neki eltökélt szándéka lett volna, hogy új vallást alapítson. Az unitárius vallás megalapítását megelőzték azok a meglátások, amelyek a fejlődés állandó folyamát az ő lelkében is megindították. Ennek a folyamnak a sodra aztán magas fokra emelte fel őt. Schleiermacher meg merte állapítani a lutheri egyházról, hogy tanai nem tekinthetők úgy, mint amelyek szilárdan egy helyben állanak, hanem állandó kialakulásban vannak. Mennyivel inkább mondható el ez az unitárius vallásról, amely természeténél és alkatánál fogva állandóan keresi a megújhodást, az emberi lélekkel es a váltakozó korszakokkal való újabb és újabb érintkezésben. Az unitárius vallás több, mint amennyit Dávid Ferenc alakított ki belőle a reformáció országutján. Ő maga aránylag korán befejezte munkáját, de megnyitotta a fejlődésnek szinte beláthatatlan útját. Felszabadította az evangéliumot azoktól a megkötöttségektől, amelyek fogva tartották. Megnyitotta a további lehetőséget nemcsak a theologiai magyarázat számára, hanem az evangélium, társadalmi és kulturális vonatkozásainak érvényrejuttatásához. Az a felfogás, amelyet Dávid Ferenc helyezett a kereszténység középpontjába, nagyon sokoldalúnak és magas energiájú fényforrásnak bizonyult mindenütt, ahol érintkézett az élettel vagy a vallásos lélek különböző megnyilatkozásaival. Theo-
