Varga Béla: Hit és vallás. (Tanulmányok) (Kolozsvár, 1948)
I. Bevezetés. A hittan jelentése
26 nek, amíg Istennel szemben való viszonyát és magatartását kellőképpen tisztázni tudja. A hitbeli öntudatosságnak megvannak a maga sajátos fokozatai és fejlődési stádiumai. Lassan dereng fel a nem tudatosból a minél öntudatosabbá váló hit vezérmotivuma. Függ ez a környezettől, a tapasztalattól s nagyban függ az egyéni hajlandóságtól és az öntudatos, a dolog velejére irányuló neveléstől. A fiatal gyermekévek, mondjuk 6—10 éves korig rendkívül alkalmasak az istentudat fejlesztésének legalább kezdeti megalapozására. Vallásos környezetben a gyermeki hit, ragaszkodás és vonzalom Istenhez s egyúttal az istenfélelem, a bűntudat és a bűnbánat alig észrevehető, szinte gyermekes megnyilatkozásaival igen élénken és szembetűnően szokot fellépni. Amint a vallásos öntudat izmosodik, az értékelési fok lelki kialakulásával együttesen változik az álláspont abban a tekintetben, hogy mennyiben tartjuk fontosnak a vallásos elemet sajátmagunk és a mások életében. Köztudomás szerint vannak az életnek olyan fejlődési korszakai, amikor a vallásos öntudat elhalványul, vagy a minimálisra csökken. Általában elmondható azonban, hogy ösztönösen él az emberben az Istentől való függés érzete, amelyben Schleiermacher igen éles szemmel látja meg a hit alapját és kiindulópontját. Különböző villágossági foka szoros összefüggésben áll az élet változó körülményeibe való betekintéssel. Az élet múlandó természete, amely a fiatal előtt sem marad rejtve, a mindennapi élet szembetűnő történései nagyon korán kiváltják az elmélyedésre hajlamos lélekből azt a törekvést, hogy kötni kell magunkat valami állandóhoz, változatlanhoz, örökkévalóhoz. A lélek általánosságban véve, ösztönös hajlamokkal van megáldva abban a tekintetben, hogy az Istenbe való kapaszkodás a hit világának ez az alaprétege, akár természetes úton, akár külső hatások következtében meggyökerezzék. Erre nagy szükség van azért, hogy a lélek ellenállóképességét, a nehézségekkel, olykor nagy viharokkal szemben való kellő edzését és ellenállóképességét fokozzuk. Önkéntelenül merülnek fel itt az emlékezetben Arany János: Fiamnak c. költeményének, ennek a legszebb magyar vallásos költeménynek egyes sorai, mint pl.: „Mert szegénynek drága kincs a hit, Hinni és remélni megtanít, S néki, mig a sír rá nem lehel, Mindig hinni és remélni kell“.
