Varga Béla: Hit és vallás. (Tanulmányok) (Kolozsvár, 1948)
I. Bevezetés. A hittan jelentése
25 különböztet benne. Másféle felfogások is alakultak ki a vallásos tapasztalás lényegének magyarázására. Mindezek a kutatások a valláslélektan körébe tartoznak, amely az újabb időben nagy fellendülésnek örvend. Állást foglalni abban, hogy a vallásos tapasztalás a léleknek milyen tevékenységét veszi igénybe leginkább, igen nehéz dolog. Kétségtelen ugyanis, hogy a vallásos élmény nagyon komplikált jelenség s az egyesek lelki diszpozíciói szerint nagyon változó. Napjainkban általában az a nézet uralkodó, hogy a vallás az emberi lélek egészére vonatkozik, az egészet mozgásba hozza s igy nem fontos az, hogy az egyes lelki tevékenységek milyen szerepet játszanak benne. Ezeket a lélektani kérdéseket a hittanban nem tárgyaljuk. Ellenben a vallásos tapasztalás tartalmából ki kell emelnünk azokat a vonásokat, amelyek az Istennel való közösség keresésénél az emberi lelket eltöltik s a vallásos tapasztalás jellegzetes tényezői. Otto Rudolf „A szentséges“-ről Írott munkájában azt mondja, hogy az isteni (numinosum) elsősorban annak az érzését kelti fel bennünk, hogy teremtmények vagyunk, hogy függünk attól, aki teremtett, vagyis Istentől. Azután az isteninek félelmetes, lenyűgöző voltát emeli ki. Emellett az ember lelkivilágának Istenre vonatkozó vallásos érzületéből ki kell emelnünk a bizalom, vonzalom (1. Channing) érzését. A vallásos hit bizalom Istenben és minden iránt, amely minket gyermeki viszonyba hoz az Atyával. Luthernél a vallásos hit tartalma egészen kimerül a bizalom érzésében (fides, fiducia). Ez magában foglalja a szeretetet, mely bennünket Istenhez közel viszen. A vallásos tapasztalás elmaradhatatlan tartalmi mozzanata továbbá a reménység egy jobb jövőben nemcsak a földi életben, hanem az örökkévalóságban. A biblia mélyértelmű mondása a hitet úgy definiálja, mint a reménylett dolgok valóságát (Zsid. 11. r. 1. v.). Ezek a reménységek természetesen minden vallásos hittel elválaszthatatlan összefüggésben állanak. Végül a vallásos hitnek igen fontos tartalmi mozzanata a lelki megnyugvás érzése. Aki igazán hiszen, azt nem izgatja semmi olyan dolog, ami földi viszonylatokban általában az embernek kellemetlenséget okozhat. A hivő ember sub specie aeternitatis szemléli a világot s megnyugvással emelkedik az élet ama bántó körülményei fölé, amelyek az ingadozó hitű embert könnyen kihozzák sodrából. Mindezek a lelki mozzanatok az ezeket megelőző tiszta hitnek függvényei. Természetes, hogy a hit nem születik meg máról holnapra. A fejlettségnek bizonyos fokáig kell jutnia az egyes-
