Dávid Ferenc: Dávid Ferenc értekezése a kettő Istenségről. De Dualitate (Kolozsvár, 1943)
egyetlen ajánlásával örökre egybefogta a szenteket, azonképpen fogta őket egybe egyetlen könyörgésével, melyet szóval mondott övéiért és a benne hívőkért. Ez pedig az ő jelenvalósága és jóillatnak füstölgése, mely Isten tekintete és színe elé hat. Ebben bízva ajánljuk föl a mi könyörgésünket és kedves áldozatunkat Istennek a Krisztus által. Ezt jelenti az a szólásmód, mellyel képletesen azt mondjuk, hogy Isten és Krisztus nekünk kedvünkben jár, nempedig valami afféle állítást, hogy ö most a mennyben térdet hajt, vagy valami ehez hasonlót cselekszik. Valahányszor azért Krisztust azzal a bizodalommal és tisztelettel hívjuk segítségül, mint az Atyát, igen nagy csorbát ejtünk az Atyaisten tekintélyén és dicsőségén. Mert őmaga parancsolja, hogy egyedül csak öt kell segítségül hívni és állítja, hogy ezt a dicsőséget ő senkinek megadni nem fogja. Mindazonáltal nem merném állítani, hogy szívünk azon bizodalma és tisztelete melleit, mellyel külső testi javakat kérünk, a segítségülhívás és imádás kifejezést Krisztusnak és egyéb teremtményeknek is ne tulajdoníthatnék. Gyönge kifogásnak látszik az az állítás, hogy a legfőbb tisztelet és imádat az Atyának jár, a másodlagos pedig a Fiúnak, mert ezzel nem az imádásban, hanem a személyekben állítunk föl külömbséget, amikor az ilyen segítségiilhívásban ugyanazon javakat kérjük a Fiútól, mint az Atyától. Itt hát a személyekben van különbség téve: az Atya a legfőbb, a Fiú másodlagos. Hogy pedig ez mind merő álbölcselkedés, azt a vak is látja. És ellenkezik is ez Krisztus tanításával, ki megparancsolta nekünk, hogy mindent az ő mennyei Atyjától kérjünk s ígérete szerint ő mindent meg fog adni nekünk. Mert Krisztustól vagy ugyanazt kell kérnünk, amit az Atyától, vagy egyebeket. Ha ugyanazt kérjük, mi szükség azt Krisztustól kérnünk, holott minden jó adomány onnan felülről, egyedül a világosság atyjától száll alá? Ha pedig egyebeket kérünk, akkor azokat nem az Atya adja meg, hanem vagy a Fiúra bízta, hogy nekünk megadja, vagy pedig hatalmát maga és a Fiú között megosztotta, hogy az kettős legyen. Már pedig azt, hogy Krisztus minden hatalmát és dicsőségét az Atyától nyerte és hogy előtte minden ember s az összes angyalok térdet hajtanak, 45
