Dávid Ferenc: Dávid Ferenc értekezése a kettő Istenségről. De Dualitate (Kolozsvár, 1943)
III. RÉSZ. A) Dávid Ferenc észrevételei Blandi-ata György tételeire. Harmadik értekezés. B. Gy. 1. tétele. Hisszük, hogy Jehova az igaz, számra egy Isten, ura, teremtője és atyja mindeneknek, rajta kívül soha senki más nem volt és nem lehet tekintélyben vagy természet szerint hozzá hasonló. Mivel pedig a zsidók és törökök is ugyanezen véleményen vannak, mi azt mondjuk, hogy ugyanazon Űr és Isten egyszersmind Jézus Krisztus atyja s leginkább ez elnevezéstől külömbözünk a hitetlenektől. D. F A zsidók és törökök nem tagadják, hogy amaz egy Isten mindnyájunk teremtője és Krisztusnak Atyja; azonban tagadják, hogy olyan volna, aki öröktől fogva, a maga lényegéből nemzette őt. Ők ugyanis más prófátékban papokban, elöljárókban s Isten más kegyes fiaiban hisznek. Ha már a különbséget kutatjuk, a törökök abban kíilömböznek, hogy Mohamednek Krisztus után hozott tudományát erősebbnek állítják ,mint a prófétákét és Krisztusét, a zsidók pedig abban, hogy Jézust nem hiszik és vallják a megígért messiásnak vagy Krisztusnak. A tételben kifejezett ama különbséget a Fiúra vonatkozólag e néven visszautasítom, mert egyezik a pápistákkal. Ezek nemcsak a törököktől és zsidóktól, hanem tőlünk is megkülönböztetik tudományukat azon okon, hogy mi tévelygőnk Istennek mind lényegét, mind kinyilvánított akaratát illetőleg. A lényegben azért, mert tagadjuk annak egységét és hármasságát, akaratában pedig azért, mert ő azt akarta, hogy öröktől fogva nemzett Fia által idvezüljiink. 29
