Dávid Ferenc: Dávid Ferenc értekezése a kettő Istenségről. De Dualitate (Kolozsvár, 1943)

IV.

E különféle eszközökkel és módokkal pedig ez az Isten kezdettől fogva élt, nekik odakölcsönözte nevét és sok cselekedeteit, nem azért, mintha azok sajátjai volnának nekik s azokat ők cselekednék és végeznék, hanem mivel Isten bennük hathatósan munkálkodott, és azt a munkát, melyre kijelölve és küldve voltak, az ő léikének ereje által végezte el, abból némelyeknek többet és nagyobb mértékben, másoknak kevesebbet és kisebb mértékben nyújtván.

V.

Amiképpen azonban ezeket az eszközöket maga Isten rendelte el és állította föl, és azok működésében általuk Isten sok jeles és isteni dolgot művelt, azonképpen azt akarta, hogy őket tiszteljék és imádják, az embereknek, nyújtott jótéteményeiket hálás szívvel fogadják, az ő nevét bennük dicsőítsék, azonban őket soha, mint magát Istent, segítségül ne hívják, s munkásságukon és hivatásukon kívül, tőlük semmi se testi, se lelki javakat ne kérjenek.

VI.

Isten igéjével ellenkezik a teremtő Istenből teremtményt csinálni, valamint vétkes dolog az is, ha az eszközlő okból előidézőt alkotunk, úgyhogy amik Istennek tulajdonai, azokat az eszközök és módok sajátjaiként jelöljük meg, mivelhogy Isten a maga tulajdon cselekedetétől soha meg nem fosztható, és az eszközök nyilvánvalóig csak annyiban lehetnek hathatósak, amennyiben az ősokból indulnak ki, vagy természetes, vagy természet fölött való csodálatos módon.

VII.

Ennek az egy Istennek előjogát és tiszteletét a világ elferdítve, vagy az eszközöket vette önnönmaga helyett s azokat Isten gyanánt tisztelte, vagy pedig megfosztotta őket minden méltóságtól és tisztelettől s így az egyik a túlzásban, másik a fogyatkozásban, de mindkét esetben hibáztak, amint ez Isten igéjéből s az onnan vett példákból kimutatható.

25