Dávid Ferenc: Dávid Ferenc értekezése a kettő Istenségről. De Dualitate (Kolozsvár, 1943)
II. RÉSZ. Második értekezés arról, hogy esak Izrael egyetlenegy Istenét, Krisztus atyját kell segítségül hívni és senki mást. Dávid Ferencnek a tordai közzsinaton bemutatott tételei. I. Istentől az emberbe oltott természetes ismeretek, Isten igéje, a tapasztalat, mind megerősítenek abban, hogy Isten számszerint egy, ki forrása és eredete mindeneknek, ki mindennel elegendőképpen bővölködik, adhat mindenkinek mindent, senkinek segítségére vagy tanácsára nem szorul, akitől minden létezőnek kezdete és származása van. II. Ö, mivelhogy szám szerint egy, löbbfelé nem osztható, mert azokat a dolgokat, amik az ő tulajdonai s amikből azt akarta, hogy öt megismerjük és minden teremtménytől megkülönböztessük, senkivel nem közlötte. Ö ugyanis önmagától való teremtője és megtartója mindeneknek, ki megigazít, üdvözít, örökéletet ad, aki azt akarja, hogy az ő teremtményei őt tiszteljék és segítségül hívják, aki volt, van, és lesz mindörökké. III. Izrael Istene, mennynek és földnek teremtője, Krisztusnak Atyja, ki mindnyájunknak kijelentetett, valahányszor a maga erejét és cselekedeteit eszközök által kinyilvánítani és megmutatni akarta, azt mivel te, hogy azokat tőle mindig megkülönböztessék, úgyhogy őt mindenek szerzőjének és létrehozójának, emezeket pedig csak eszközöknek tartsák. 24