Dávid Ferenc: Dávid Ferenc értekezése a kettő Istenségről. De Dualitate (Kolozsvár, 1943)
vetett hit által: mert hiszen Isten fiába vetett hit által akkor van örök életünk, ha hisszük azokat, amiket Isten nekünk az életről a maga Fia által megjelentett és ha cselekesszük azokat, amiket nekünk megparancsolt. Most csak reményben van örökéletünk, hogy majdan Krisztussal együtt valóságban is legyen. Lásd Ján. 3. I. Ján. 1. És az élet megjelent és láttuk és bizonyságot teszünk néktek az örökéletről, mely Istennél vala és megjelent nékünk. És I. Ján. 5. Ha az emberek bizonyságtételét bevesszük, az Isten bizonyságtétele nagyobb; mert ez az Istennek bizonyságtétele, mellyel bizonyságot tett az ő fia felől. Aki hiszen Isten fiában, annak magában van Isten bizonyságtétele; aki nem hiszen a Fiúnak, meghazudtolja őt, mert nem hiszen ama bizonyságtételben, amelyet Isten tőn a maga fiáról. Ez pedig a bizonyságtétel, hogy örökéletet adott nekünk Isten és ez az élet az ő fiában van. íme, mit jelent: hinni Isten fiában, hinni a bizonyságtételnek, amit az Atyaisten lett a maga fiáról. íme, mit jelent örökéletet bírni Isten fiába vetett hit által. Hinni annyi, mint hogy az Atyaisten nekünk örökéletet ad, maga az Atyaisten a mi életünk, őbenne élünk és mozgunk. Krisztus pedig a mi életünk és feltámadásunk, mert benne bizonyságunk, életünknek és feltámadásunknak záloga van. Ezt bizonyítják ama szentírásbeli helyek: én nekik örökéletet adok. Hasonlóképpen: én vagyok a feltámadás. Krisztus a mi életünk és reménységünk. Nemkülönben: hogy élek, az Isten fiában való hit által élek, azon hit és reménység által tartom fönn magam és arra támaszkodom, hogy valamint az Atyaisten az ő fiát a halálból kiragadta és neki életet adott, azonképpen hiszem és remélem, nekem is, ha az ő akaratát cselekszem, megadja azt az életet, mely a Krisztusé és az enyém is, amely bár el van rejtve az Atyaistennél, mégis, mikor megjelenik, az enyém is meg fog jelenni. És ha ezt nem liinnők és nem remélnők, mindenek között a legnyomorultabbak lennénk, amint ez I. Kor. 15-ben igazán van megmondva. Ha ezt a szentírás átvitt értelmű magyarázata szerint megengedjük, ez megerősíti amaz isteni igazságot és alapvetést, hogy egy Isten volt öröktől fogva, a teremtő, a megtartó, aki a bűnöket megbocsátja, szentleiket és örökéletet ad. De ha ezt meg nem engedjük, mindig két Isten lesz és megmarad a Kettősség, 19
