Dávid Ferenc: Dávid Ferenc értekezése a kettő Istenségről. De Dualitate (Kolozsvár, 1943)

annak mondatik, hozzá kell vala fűznie: és egy Isten, aki által mindenek vannak; csakhogy ő azt mondta: és egy Ür, aki által mindenek vannak, hogy az üdvösség és örökélet dolgában, senki más Istent az Atyán kívül ne ismerjünk. A pápisták azt állítják, hogy Krisztus amaz egy Isten és egy közbenjáró, Isten és az emberek között, ez pedig az ember Jézus Krisztus, nem Isten Jézus Krisztus. Itten szeretném, ha elég körültekintő volnál és meggondolnád, miképpen mi, ámbár szóval a személyes egységet és a Krisztusban levő kettős természetet megdöntöttük, mégis tényleg megtartottuk és megtartjuk, amikor azt tanítjuk, hogy Krisztus Isten és neki az isteni természetnek megfelelő cselekedeteket tulajdonítunk. Ez a te első érved tehát, amellyel a Kettősségei megdönteni igyekszel, éppen a Kettősségre vezet.

Másodszor azt erősíted, mi nem állítunk két Istent, ha azt bizonyítjuk, hogy Krisztus a felkentség teljessége miatt Isten és őt annak kell mondani.

Feleletem erre az, hogy a dolog éppen ellenkezőleg áll. Mert hiszen más a fölkenő, más a fölkent, Isten mindkettő, amaz a fölkenő, emez a fölkent, egymással nem egyenlők. Amaz, mint fölkenő, magasabb, emez mint fölkent alacsonyabb rendű. E felelethez még vedd hozzá a következőt is. Ha Krisztus a fölkentségéért Isten és annak kell mondanunk. hasonlóvá lesz más fölkentekhez; ha hasonló, miután müvét befejezte, megszűnt Istennek lenni; ha nem hasonló, annak a helyére kell tenni, aki teremt, megtart, üdvözít, úgyhogy ilyenképpen az írások szerint való megtartó, üdvözítő Isten nem egy, hanem kettő, hát ez nem Kettősség-e?

Harmadszor azt hozod föl: ha azt állítjuk, hogy őt az Atya megdcsöítelte, úrrá tette, jobbjára helyezte, hogy uralkodjék minden hatalmak fölött és az egyház testének feje legyen, főpap és király örökkön örökké, kicsoda vethet nekünk joggal tévelygést a szemünkre, holott ezt róla a szentírások állítják.

Azt felelem, egyetlen istenfélő ember sem meri tagadni azt, amit róla a szentírások állítanak, sem soha a szentírásokat kétségbe vonni nem fogja, sem pedig azt, aki a szentírások értelmét követi, soha jogosan vádolni nem lehet; csakhogy a perlekedők és vitatkozók között az a vita tárgya, vájjon a szavaknak az-e a valódi törvényes értelme,

13