Magyarság és vallás (Budapest, 1942)
Simén Dániel: Unitárius lelkész az új világ küszöbén
52 maga örök hivatását. Hogy a vallási liberálizmus és unitárizmus között különbség áll fönt, azt a két tábor hitvallói sem tagadták, hiszen a világszövetségük címében is „szabadelvű keresztény” és „unitárius” megkülönböztetés szerepel. Hogy a liberális koreszmék bizonyos szempontból befolyásolták az unitárizmust, az nem kétséges s hogy az unitárizmusnak haszna és kára is származott ebből, az sem vitatható. Haszna volt benne, mert lehetőséget nyújtott arra, hogy a többi keresztény felekezettel szembeni egyenjogúságát nagy mértékben kivívja, tehát külsőleg és belsőleg is megerősödhessék, de ugyanakkor kára is származott belőle, mert a szabadosság és langyos semlegesség sellő-szigetei felé is csalogatták. A liberális koreszmék befolyása azonban nemcsak az unitárizmusra, hanem a többi keresztény felekezetekre is vonatkozott. S ez természetes is, merthiszen a vallás, mint kultur-életfolyamat kölcsönhatásban áll az általános koreszmékkel. Említettük már, hogy a reformátusok a századforduló elején a szabadelvű eszmék hatására, csaknem belénk ütköztek, ami szerény hitünk szerint nem válott a szégyenükre. — De az unitárizmusról lepattan minden időlegesség és salak, ami a kivénhedett eszmék és kultúrkörök halálát okozza, sőt szívesen és elhivatásából kifolyólag kötelességszerűen vesz részt a halottak eltakarításában s az új világ bevezetésében. Az unitárizmus megmarad szabadelvűsége mellett, amelyet Tordán hirdetett ki a „vallásszabadság” klasszikus és tömör megfogalmazásában, amit lelkiismereti törvénnyé emelt, mondván, hogy vallásos
