Magyarság és vallás (Budapest, 1942)

Simén Dániel: Unitárius lelkész az új világ küszöbén

50

zetünkre csak jó származzék. Eláruljuk, hogy ezek a kérdések egyenesen a vallásunk szívéhez vezetnek.

Tisztázzuk először a szabadelvűséget, merthiszen itt nem annyira revízióra, mint tisztánlátásra van szükségünk. Vannak emberek, akik jószándékú tájékozatlanságból vagy épen célzatosságból, a szavak felületes értelmén lovagolva, vallásos szabadelvűségünket, liberálizmusunkat a hanyatló liberális világgal hozzák kapcsolatba s ebből nem kis maliciával vonnak le jobb, vagy baloldali következtetéseket. Nem régen az egyik országgyűlési képviselő afia jutott ilyen kereszttűzbe. A kérdés tehát in conkreto jelentkezik s minket a tények tárgyilagos felmérése alapján nyilt állásfoglalásra kötelez, mielőtt megszaporodnának medúza-fejei. Rövid magyarázatunk értelmében induljunk ki abból a gondolatból, hogy más a politikai, társadalmi vagy gazdasági és más a vallási liberálizmus s mindezek mellett és felett más az unitárizmus. Történelmi múltja, vallásos ideológiája és gyakorlati életprogramja elüt azokétól, sőt bizonyos tekintetben merő ellentétben áll velük. A politikai és társadalmi liberálizmus bölcsője az Egyesült Államok „Függetlenségi Nyilatkozatában”, majd a Rousseau-féle eszmékben és a francia forradalom emberi jogaiban: „a szabadság, egyenlőség, testvériség” gondolatában keresendő, mely az idők folyamán torz-változatként a plutokrata-kapitalista ideológiába torkolt bele. A gazdasági liberálizmus atyja Hugo Grotius, keresztapja és felnevelője Smith Adám és iskolája, majd az angol utilitáriánusok, mígnem a szabad verseny, a lassaize-faire alapján a legkegyet-