Magyarság és vallás (Budapest, 1942)
Simén Dániel: Unitárius lelkész az új világ küszöbén
47 már Isten tudja hányadszor, hogy égetően szükséges egy korszerű biblia-magyarázat, mely a Biblia eredeti nyelvének ismeretéből el-egészen a legújabb ásatásokig felölel minden tudományt, amely a szentkönyv teljesebb ismreetéhez vezetve, unitárius hitvilágunkhoz közelálló, azzal megegyező magyarázathoz segít. A sokat áhított unitárius történelem megírását két szempontból tartom életbevágóan fontosnak: a történelmi jóvátétel és a hitvédelem szempontjából. Jóvátételt emlegetek, mert nincs a keresztény egyházban még felekezet, amelyen annyi szándékolt vagy tudattalan sérelem esett volna, mint rajtunk s a legtöbbször indokolatlanul. Ez nem a múlt felhánytorgatását jelenti, hanem az értékünk szerinti megbecsülést és méltó helyünk biztosásának kivívását, akár felekezetközi, akár nemzti viszonylatban. A hitvédelem pedig egyenes kötelességünk s ennek leghathatósabb fegyvere és egyben mentsvára a történelem. Nem a szokványos szólamokba-foglalt, amit szószékeinken unásig ismételgetünk, hanem a vérrel és könnyel írott múlt, ami ott hever legtöbb eklézsiánk porlepte levéltárában, vagy ott vibrál az egyházközség életében. A lelkész dolga, hogy mindez valósággá legyen, hogy ebből és számtalan másból kikerekedjék az unitárius történelem, amelyben magunk mutatkozunk be a világnak. A magyarságismeret vagy önismeret némelyek megítélése szerint inkább nemzeti, mint egyházi feladat s inkább tiszavirágéletű, felkapott, divatos szólam, mint életbevágóan fontos kérdés. E felfogásban
