Magyarság és vallás (Budapest, 1942)
Simén Dániel: Unitárius lelkész az új világ küszöbén
48 rejlő vaskos tévedés annyira szembeötlő, hogy nem érdemes a cáfolatra. Tény, hogy az önismeret egy nagy nemzeti rádöbbenés több évszázados mulasztásunkra, amelyet nemcsak nemzeti, de vallási szempontból is helyre kell hoznunk. Ahhoz kétség nem fér, hogy a magyar ember csak magyar módra tud vallásos lenni, vagyis azoknak a képességeknek vagy lelki adott Ságoknak alapján, amelyek benne, mint magyarrátevő tényezők elsődlegesen élnek és amelyek az ő közösségi életét, erkölcsi vagy vallásos világnézetét lényegesen befolyásolják. A szilárdabb erkölcsiség és mélyebb vallásossághoz több és igazabb magyarságismeret szükséges. Csak akkor beszélhetünk majd egységes és átfogó nemzetnevelésről, ha félredobva az idegenből importált mintákat vagy a szobatudósaink által kitervelt elméleteket a magyar gyermek és magyar ifjú sajátos lelkivilágát alkotó tényezőket összegyűjtjük, feldolgozzuk s nevelésünket ezen az alapon indítjuk el. Ez áll a vallásra is. Az unitárius lelkész munkája tehát adva van: tudományos szempontok figyelembevételével kutatni azt a végtelen mezőt, ahol a magyarrátevő tényezők jelentkeznek. Fokozott mértékben vállalni ezt az úttörő munkát, mert. a vallásunk „magyar vallás”,, élete a magyar lélekből fakadt s csak ennek maradéktalan ismerete által termékenyül meg. így lesz a nagy nemzeti feladat egyházi feladat is és így lesz az unitárius lelkész munkája tiszta alapja az új, magyar ezer évnek. Ez a három vázlatosan ismertetett tárgykör három jelző-kő, amely közé az unitárius lelkész szellemi
